Skip to content

Kategória: 1994-1996.08.06

108. Szerettél engem…

Szerettél engem egy éjszakán
És kitartó voltál
Mert eltartott reggelig,
Aztán kijelentetted,
Hogy legyen vége
Búcsúzzunk és
Menjünk végre
Részedről ennyi volt…

Becsukom a szemem
Mindig látlak
Ha befogom a fülem
Téged hallak
Arcomon érzem még
Leheleted…
Mond, tényleg ennyi volt?

Nem emlékszel már
A csillagokra
Akik először
Láttak boldognak
Minket,
S felhőtlenek voltunk
Mint a hold előtt az ég
Hogy aztán össze szedjen
Újra minden viharfelhőt

Hol van már az a pár nap
Mikor csak fogtam a kezed
S a földön fekve
Néztük az eget

Tudom mindent
Én rontottam el

Szerettél engem egy éjszakán
És igazán nem kérhetek többet
Így is messzire nyúltam…
Az érzéseidben, hogy kérlelhetnélek

De csak egyet adj
Egy igaz barátságot
Végleg….

106. Néhány sor

Ha azt mondod veszíthetek
Tudom van valamim amit elveszíthetek
Ha azt mondod szerethetek
Tudom van valaki akit szerethetek
Ha azt mondod írjak verseket
Tudom van valamiről írnom, s te legalább
Olvasod verseimet
És megérted őket

Ha szólsz hozzám
Tudom még élek
S míg beszélsz
Tudom van miért éljek

105. Szerelmet álmodok

Ó én szeretlek!
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek

Én egy kislányt szeretek

Te lehet hogy szégyelled
És nem érted
Mert az embereknek
Minden rossz ami furcsa
Pedig te nem hallgatsz a szóra
Olyan igaz az életed
Te még érted
Még úgy látod az életet
Ahogy én csak
Álmomban képzelem
És úgy szeretnék még
Gyerek lenni melletted

Hagyd, hogy szeressem
A lelkedet, a szemeidet
Tudom, hogy nem bántom
A testedet

Ó én szeretlek!
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek

És bármi is legyen
És bármi történjen

Én ott leszek veled
-ha kéred
Örökké barátod leszek

Ó én egy kislányt
Szeretek

Te lehet hogy szégyelled
És nem érted
De mondhatnak bármit
Az emberek
Én örökké kitartok
Melletted
Mert nincs olyan nap
Hogy ne gondoljak rád
Néha egy tűzvészből
Mentelek meg
Vagy elkaplak, mikor
Egy szikláról zuhansz alá
S oly féltékeny vagyok
Még a lélegzetemre is…

De ne is törődj
Igazán velem
Hisz én csak álmodok
A nappal együtt majd
Én is felébredek
De minden nappal újra,
Jobban szeretlek

Ó én szeretlek
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek
És én belül igenis
Még mindig
Egy kisfiú vagyok
Bármit is mond a szám

Csak valahogy
Megnőtt a testem
S erre is csak úgy jöttem rá
Hogy kinőttem a kis szobám

Csak hagyd,
Ó hagyd!
Hogy ezt higgyem
Míg melletted vagyok

Ó hagyd,
Szertelek
– Álmodok

104. Végállomás

Már nem megyünk tovább
Ez már a végállomás
Te voltál az utolsó románc
Többé már nem jön senki a sorba
Nem lesz ki újra sárba dob

És az elvesztett lámpák fénye
Még világít talán valahol
De már nem megyünk
Értük tovább
Ez már a végállomás
És az utolsó lámpa te vagy

S te rögtön lefeküdnél bárkivel
Hogyha jólesik mikor simogat
Vagy csak nekem nem
Mondasz igazat,
Hogy szedjem nyugodtan
A drogokat

Igazán csak az igazság meztelen
Meg te a képzeletemben
S ha nagykorú lennél
Hát megbüntethetnél
Hogy miért gondolok
Ilyeneket

Hagyjalak már végre békén
Felejtsem el mindazt aki vagy

Azért teszed
Hogy ne tudjam szeretni többé azt
Akit benned szerettem meg,

Ez már a végállomás
Már nem megyünk tovább
Igy mi ketten sehová
A hazugság esztelen
És ha a világot
Magába zárnánk
Te ott lennél velem

Még ha nem is mondasz
Igazat
Még önmagadnak sem

Látom az arcodat
S valahol az Isten
Halja a szavadat
Látja sötét véremet
Hiszen ő alkotta meg

Ez már a vég
Állomás
Nem, nem, nem megyünk
Tovább!

Ez már a vég
Állomás
Nem, nem, nem megyünk
Tovább!

103. Nem!

Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
Anyádat,
Apádat
És az egész hülye
Familliádat
Nem akarom látni

Elgörbült a fény
A térben
Megdugtak egy
Kurvát a téren

Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
A könnyeit

Ha becsukom a szemem
Akkor nem látod a szemem
De nem látok én sem
És jobb is ez így

És én nem akarok látni
Nem akarok látni
Nem akarok látni
Semmit sem

Apád megölte anyád
És beléd rúgott
Mielőtt elvett mindent
Mit elvehetett
(tőled)

Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
A könnyeidet

Ó!
Gonosz a világ
Azt mondják mások
S még fű sincs a réten
Mit elszívhatnátok

Adjatok egy pisztolyt
Vagy adjatok egy kést
Meg adjatok egy törvényt
És végzek bárkivel
Annyira nem érdekel,
Hogy mikor visznek el

Nem akarom látni
A múltat
Nem akarom látni
Az életet
Nem akarom látni
A jövőmet
Nem akarom érezni
A könnyeimet

Nem!

102. Majd elmegyek

Belepofáznak az életembe
S még kérik, hogy
Köszönjem meg

Olyan az egész,
Mint egy csúcsforgalomban:
Itt menj el jobbra
Ott fordulj fel balra
S az egész egy kibaszott
Zsákutca

Most tilos mert Piros
S készülj ha Sárga
De tilos akkor is, ha
Zöldre vált a lámpa
S ha elmegy előttem
Egy Nagykutya
Hát én beletaposok
A gázba

És egyszer majd
Ha megengeded
Elmegyek innen
Egy jobb világba

101. Ennyi

Nem vagyok más ember
Mint aki vagyok
Nem tudok más lenni
Bárhogy akarod

De akárki vagyok
S akárki vagy
Csak egyet kérek
Legyünk békében
Együtt kérlek

Minek fájjon a simogatás
Ha máshol úgysem
Simogat más
Ugye érted ?

Talán érted
Hát ennyi

100. Barátaimhoz

Néha jó tudni,
Hogy vannak itt
Velem

Hogy van kihez
Szólni
Ha unom az életem

Ó barátaim,
Barátaim !

Mindig felkavar,
Kicsit felébreszt,
Úgy hiszem
Ha találkozunk

És mindig akkor
Jöttök el
Mikor már úgy érzem
Nincs kiút

Ő barátaim,
Barátaim !

Jó tudni, hogy
Itt vagytok velem
És szerepelhettek
Az életemben

99. Légy mindig nagyon boldog

Még csak
Pergő homokszem vagy
Vagy újság a szélben
De már úgy élsz
Mint könnycsepp a szemben
Vércsepp az érben
Tudás az agyban
Sejtek a testben

Bármerre nézek
Te vagy előttem
Minden percben
Azt akarom, hogy
Boldog légy
S ajkad örökké
Nevessen !