Kategória: 1996

Kihunyt a láng,
Elfújták a gyertyát;
Csontjaimra tapadó,
Izmaimat mozgató
El-el akadó szívemben
Vaksötétben fekszik a szerelem
Betegen

Meghalt a fény,
Körömre égett a gyufa már;
Mert Őt sem dobtam égve
A tálba; ahol
A többi végigégett vár

Elszökött a füst,
Az élet nyitott ablakán;
Aztán rád gyújtok megint
Míg nézek a hamuba tömött
Csikk után …

1996. december 19.

Látod nem mondtad el
S most már nem vagy itt…

S nem mondasz el semmit nekem
Nem hallom többé szeretve kínzó szavaid

Elmegyünk, felnövünk
S felnőtten könnyen felejtünk

Hogy más világban éljünk
Más életet éljünk, mit szeretünk

S fiatal vágyaink
Már csak öreg emlékeink

Mert felnövünk egyszer
Mert elrontottuk sokszor

És én még itt vagyok
De Te elmész felejteni

És én itt leszek mindig
Mert majd rád gondolok

És én nem leszek már ott
Mert te nem gondolsz rám

Mert volt egyszer,
De elmúlt a pillanat

Látod ne mondtad el
S már elszaladsz

Mert könnyebb mint szólni
Hát szaladj, szaladj …!

1996. december 9.

Mint e Papírvirág szirmai
Kedves lelked lombjai;
Mit simítva bontok ki
Édes szíved zárjai;

Mind e Papírvirág szirmai
Kedves szavad betűi;
Mire vissza-vissza gondolok
Rádnézek és hallgatok…

1996. november 27.

1.
Nyári meleg
Így tél elején
Mint lágy hullámok
Andalító ringatása
Szívem közepén
Bódító virágok illata
Mikor fecskék utaznak
Új otthonukba…

Láng, láng
Bolond láng

2.
A természet ritmusa
Vérem forralja
Rettegő félelmem
Sötétbe taszítja
És már álmaim
Is jövendölték…

Láng, láng
Boldog láng

3.
nem éreztem még
Ily harmóniát
Hogy e-képpen
Játszadozott velem
Minden jóságos elem:
S a hó, a szél, az ősz
Ha kél

Láng, láng
Bolond láng

4.
Borzongással várja
Mind ki szívvel él;
De most
Nincs melegebb Nap
Mit hófelhő takar
Mit borzongjak, ha már
Pilleként száll a zivatar !?

Láng, láng
Boldog láng

5.
Nem ismerek évszakot
Csak Nyarat és Tavaszt
Talán eljön kitől bizton
Várhatok vigaszt
Érzem itt van
Itt, szívemben már…

Láng, láng
Bolond láng

6.
Ő lesz az igen
Ha elfogad
S egy igaz mosolyáért
Adok százszor is
Mit egyszer kér csupán
S évek multán nálam
Nem találja magát
Egy unott újságolvasó
Mellékoldalán…

Láng, láng…

1996. november 26.

Volt egy föld
Hol vén fa állt

És fújt a szél
Tépte lombjait
Levélbe kap
Száraz ág törik

És fújt a szél
Messzi dombokon
Végtelen pusztán át
Hozta fák hangjait

S ő csak áll,
Csak erre várt
Tudja már
Hogy vannak még
Hogy élnek
Hogy túlélték mind
A világ pusztító fájdalmait

És fújt a szél
S ő lerázta
Ősrégiségét, kérgét:
Láncait

És fújt a szél
Vitte hangját
Ő tépni engedte
Gyermekeit

És fújta a szél
Leveleit
De minden levéllel
Egy szó szállt …

Sodródva: Itt a világszabadság !

S a földön
Hol a vén fa állt

A szél elszállt
Tova röppent
Nem szólt
Csak elment

S a dombon
Hol a vén fa állt
Most a föld és
Kövek őrzik

Kifordult gyökereit
S magukhoz vették
Elhullott gyermekeit
A széllel elszállt a hang is…

És ha fúj a szél
Őszi szél
Mi  vihart már
Nem teremt
-Fáradt ő is
Megpihent-

Hozza a dombok
Puszta hangját

Sírnak a levelek…

1996. november 25.

S a brossként ragyogó
Hold tűje szúrta csillagréseken
Áthulló esőcseppjei
Érintik arcomat
Cipőm bére tócsába csap …

Mint a bross gyémántja
Szúrná onnan fentről lelkemet
Szikrázó fénykardja szívemnél
Lebeg …

Így érzem,
‘Mint az ódon utcákon
Gázoktól zsúfolt légtéren
Átkelek …

Mint újkori bús lovag:
Úgy érzem talán:
Mint Cervantes Don Quijote –jaként
Rocinante-n
Mellettem hű Sanco kísér
Így keresem e Romlott világban
A szép Dulcinea-t

Segítő szód ér el akkor
‘Mint csalárd bűnös nemesek
Tréfájának ártánya űz,
Buja vágy fűz …

Szemem nehezen oszló fátylát ekkor
Repíted el, messzire
Kedves leány

És búsan, de páncélom levetvén
Harcolok tovább egy átjáró
Közepén
Hogy átérjek túl felére én
S agyam kattogó kerekén
Át ne keljen más:
Lovas szekerén

De hát eszembe jutott hangod
S egy másik is, egy halott
Ki énekel valakiről:
Az emberről ki eladta a világot

S én megváltanám
Bármi ára is …

De míg én néha könnyű felhők
Árnyékán át váltok meg
Ezt, vagy azt

Megköszönöm neked szavad:
Kedves leány! …

1996. november 20.

Azt hiszed bolond vagyok
Kicsit őrült, igen
De bolond ez az egész világ
Azt hiszem

Megőrült minden
De így kell lennie
Hiszen ilyen

S van értelme is talán
Csak …

Nekem meglelnem talányos …

1996. november 1.

Miért fáj szemed ragyogása
Mert ragyogóbb mint
A világ összes gyémántja ?

S ajkad selyemfényű lángja
Színe véred aranylása
Bár tartoznék hozzája

Lennék bár egy csepp
Mi tested bejárja
De ajkad mosolygása:

Lelkem úgyis összerázza
Nem létezik előttem
Időnek, térnek korlátja

Hervadt rózsám
– Ez szívem-
Tőled vár éltető
Nektárra

Hogy fájhat éltető szemed
Pillantása neked
Fájjon inkább nekem, ha
Kereső tekintetem, benne pihentetem

Számomra Föld és Ég
Egyazon sík
Míg lábam földre lép
Gondolatom szállni hív: Veled

Ki vagy te hát, hogy
Szépszemed
Becsmérelni merészeled
Látod magadtól is védelek …

És hiába levegő szőnyege szárny
Rút szellő jő, megbillenek
Mélység alant
Zuhanni hív magához
Hogy halálra zúzza bennem
A Világ a Romantikát

Szavaim megannyi zuhanó románc
Közben te megállsz fellettem
Szikrázol mellettem
És én a letűnő üstökös
Pilleként hullok alá
Mint annyiszor már …

De ha kezed hív
És égető szemed vív
Csatát velem
Én kezedre hallgatok
Újra felkaptatok
Felhők víg vidékére áhítok

Ezerszer is ki mondom neked
Mily szépek ott orcád tövében
azok a gyöngyszemek

1996. november 1.

Hangom remeg
Mert ajkam remeg
A tüdőből kitörő
Fáradt levegő
A hülyeség
Szálain rezeg

Az értelem bent reked
Hogy mondjak bármit is neked ?
Mert a szót elveszed
Ott bújik lenézően
Mosolyod megett
S csak keresek, keresek …

Hogy mondjak bármit neked ?
Nem barkóba ez
Segítened lehet, szabad
Szavad kell … Kérlek !
Szívem magányos, talányos
Idegenbe veszett köztetek

De szavad ott tart
Hajad sűrű vonzalmába’
S a depresszió mély ingoványa
Még sötét
De elmész megint
S hatalmába kerít

Mi most hevít
Agyam idegfoszlányában
Kering
S szívemből fagyos
Leheletet merít
Adj egy esélyt !

1996. november 1.