1.
Műanyag bábuk figyelnek
Némán engem
Várják mi történik ott
A kirakaton túl
Nézik az embereket
Távoli utakat lesnek
Vajon hová mehetnek
Vajon honnan jöttek el ?
Befelé figyelnek
A telefonra várva
Hogy hívják őket
A szemközti porcelánbabák
Akik ott ülnek egyedül
Egy régi régiség boltban
2.
S ők nem futnak el
Nem mennek sehová
Nekik nem fáj a zaj soha sem
És ők néznek, és látnak
De te nem látod rajtuk
A fájdalmadat
Ha lelkébe látnál
A bábuknak
Megtalálnád magadat
Mert ők sírnak
Ha előttük egy remegő
Kéz kenyérért
Szemétbe túr
Te elmész mellette
Szótlanul
3.
És nem akarod látni
Nem akarod tudni
Ezért nem mersz
Műanyag szemükbe
Nézni ..
Elmész, vár a világ
A kirakaton túl …
De a bábuk csak
Állnak,
Vissza várnak
Figyelnek némán
Szakadatlanul
1996. szeptember 19.