Skip to content

Kategória: 1997

209. Álomszoba, s Zsófia

Lelkem lélegző álomburka
Körbefog téged, s tiéd engem;
Kígyó táncban összefonva
Gyékényszerű testhallomban
Ölelve egymást szeretünk …

De álmom, álmom, Ó
Csapongó ébredés,
Felébredt emlékem már: múlt …
Ahogyan elmúltál Te is nekem
Valómban; de nem szűnhetsz:
Itt, itt; benn´, benn´ ! Nem, nem !

Görcsös karok szorítása emlékeden
Szívem bolyongása Szívem !
Múlt pókhálón rezdülésem:
Mozivászonra festett képen minden
Bennem, bennem …

Színek, szagok, régiségek
Kiégetett képedények falakon
Élő múzeum nyakamon: agyhalom
Fájdalom: szerelmed
Akarom, akarom …

Házak, utcák ordítása; tavak
Folyók mély hívása tépi fülem
Szét, szét … el, el !

S mögöttük te, ott valahol;
Bújva szökő tudatommal, menekülő
Fájdalommal, túl közel
Fáj, fáj !

Álmaim menekülő lázában
Ruháim vizén úsztam, a végtelenben
Valahol rád találva békés lelkeden
Hajóztam, ringattál
Csókoltál, karoltál

Nem volt, nem volt
Semmi, semmi csak néma csend
Csak lelkünkben lelkünket tartva
Mezítelen gondolataink egymásban

Egy szoba, semmi szoba;
Semmi múlt, semmi jövő; a semmi
Lehetetlen lehetősége; s az oktalan
Értelmetlen vágyalom; hisz
Nem érted; s nem lelem, nem lelem !
Marad: szánalom, szánalom …

1997. április 30.

208. Dórika

1.
Szép szavad és
Kedves lelked
Megsegítő
Meleg szíved

Baráti kéz
Érintésed

Őrizem …

2.
Emlékszem majd
Fájó tűzben
Idők végén
Szeretetben

Mindenre és
Mindenkire

Örökkön …

3.
Megfogtál és
Felemeltél: fényesség
Csípős nyelved
Megérteném, ha

Szívemet elvetvén
Vérem véredből venném

Ha tehetném …

4.
Ha tehetném
Szeretnélek
Bolond szívvel
Szenvednélek

De szívem már
Többé – tudod jól

Nem enyém …

1997. április 21.

207. Zsófi volt …

+
Elapadó tollam
Gyötrődő vonását
Örök emlék
Húzza meg

+
Űri sebnek
Fércruháját
Fájó múltunk
Tölti meg

+
Rózsafelhőn
Messzi tájon
Eső cseppje
Bont Csodát

+
Idő árja:
Múltkoporsón;
Szívem vágya
Élő nappal vív csatát

+
Vágtató ló lelkem
Őrült musztáng
Szívemben rohan ő
Égő pusztán

+
Elhaló életem
Vége nincs lépteken
Zavaros lelkem
Eldugott képeken hullik el …

1997. április 20.

206. Pesti estben

Gitár

Gitár pereg bennem benn’ …
Széthulló fémhangja szól
Hagy bennem mély nyomokat
Tisztítja a szép sebeket
Oszlatja a lábnyomokat
Minek ösvénye áthasogat


Úton

Egy szó, egy dal
Egy tánc, az esti messzi
Zűrzavar: nem zavar;
Mert a falakon a lényeg
Mint borotván az élek
Mert nevét oda írja minden
Kalandor

S a pesti esti pesti
Zűrzavar
Nem zavar !
Hidd el nem zavar

1997. Február   Vizsga után

205. Űri tengerszem

1.
Ha az érben folyó védelem:
A drogbazár, ha romba zár:
Tűbe szorult félelmek
Porba fojtott életek: Megállj !

Az űri tengerszembe csomagolt
Hegyet rázó képzetek;
Sötét köd és fellegek,
Piramis és jéghegyek;

A szakadozó kontinensek
Ember csákány mar bennetek !

2.
S a feldobott írás
A leeső Fej
Ha az olvasó élet
Az eldobottra talál

Emberek: vérebek
Őrült végletek; s önölő
Tetvetek viszketeg:
A végén kapart sebbe lőttetek

3.
Élő halál dúl a
Haldokló életen

Jéghegyek, vérebek;
Sivatag, érzetek;
Szivárvány, félek !
Kisvirág: élek !

4.
Nem halhatok közöttetek,
Tőletek …
Öntözzétek a kifolyó
Tengerszemet !

1997. április 7.

204. Világosodás

Szivárvány szívén szálló
Szalma száll, sodródó;
Életfa lombjában bujkáló
Hasadt szív: kiomló;

Csak sziklára omló sasmadárszerű
Szegett szárnyalás
S mint súlyos nyitott könyv
Az élet: végtelen olvasás

1997. április 5.

203. Kedves és Szelíd

Nem teremt szívemen vészt
Óceán lelkem árja,
Romboló örvényed vágyaim gátjait
Alattom’ lerántja

Neked mosoly, szikrázó fogsor:
Óraláncbilincs; mely
Rabvár nekem míg a sors
Arra ér, hogy látom megint

Nedves partján országomnak
Ó Írisz útjain vár
Rád feltépett forrásnak harca
Arcom melegén, szívem közepén, s

Napnak élő fénye, s
Ózon lüktető nedűje emléked
Rejtett képe:
Afféle acélszelídség

Nemere Nórának

            1997. március 23.

202. Morte Est Locus Iste
(E hely halál)

E hely: halál …;
Vagy élet ?
A csönd meddő …;
Vagy mindig csak
Süket fülekbe ordibál ?
Halál e hely,
Vagy ez a hely halott
Avagy élők halálhelye …
Nem tudod
Mert akarod;

Mondom:
Nem zord hely az
Égi háború, ködfátyol
Kénektől bűzlő
Sziklaszirt;
Éneklő óriás az, egyszemű
Tengerrel határtalan
Kontinensszerű odvában
Hever Ő: halál
Mely el-el kóricál,

S a hely, hol életet
Talál: halál

1997. február 8.

201. Az igazfényeken túl …
(Avagy a dolgok túl felén )

1.
Hová lesz a fény
A dolgok túlfelén ?
Elvész, megütközik, vagy
Testünkön túlmutat
S magával ragadva a
Csupasz csontokat
Láttatja azokat

Lehetnek még oly
Egyszínűek is
És bújhatnak
Szivárvány kelmék
Melegén
Annál sötétebben ragyog
Át rajtuk a fény

2.
S a dolgok színe
A fényes árnyék domborműve
Sima falakon
Mikor a gondolatok
Sírnak
Sercegő tollamon

Hisz,
Ott a dolgok túlfelén
A tündöklő fény
Csak virág vére
Kismadár könnye lehet
Az igazság mezején

1997. február 3.

200. Várlak …

Szétnézek egy világban
S megtalállak egy szobában
Fájdalmaid ajtajában
Álmaidnak udvarában …
S kulcsot nyújtó két kezemben
Szabad világ, s ismeretlen
Elfordultál ijedtedben
Láttam lelked, megszerettem

Ha szétnézek az életemben
Ott talállak végzetemben
Fáradt kezem leengedtem
S szobád örök kitárt szája lettem …

1997. február 3.