1.
Játszanak velem
A réten, az égen
Elbújnak pajkosan
Eltűnnél előlem
Keresve őket
Csak rád találok
Kacagnak erről is,
Lökdösnek, vidámak;
Néha elbuknak, avarban
Kezük’ sérti fűszál
Eltűnnek zavartan:
Ha látják sírtál.
2.
Ha valami meghalt
Valaki hiányzik
Eljönnek érted
Hozzám vezetnek
Te voltál mindig is
Amerre kereslek
Hozzám szólsz, érintesz
Hopp: már eltűntek.
1998. November 19.
Kezedben tartani kezem
Szemedben látni szemem
A gondolatok apró, puha érintését
A belőled áradó borzongató, melengető,
Ölelő, arcomon suhanó leheletet:
Végtelen nyár, napsütés;
S csodák, csodák, varázsok
Merre vagytok, mit csináltok
Mikor óriásokon rohannék át,
Hogy láthassam, pedig nem csak
Álmok, óceánnyi vágyak:
Általkelni az utcákon;
Bekopognék ajtódon, várnál nagyon,
Kinyitnád és eltűnnénk
Hajón a levegőben
Minden rosszon, bajon, bajon át
Elmehetnék messze innen:
De már hagyom, hagyom: máris alszom
1998. Október 27.
Ebben a világban lépni,
Ebben a világban érezni,
Ebben a világban létezni:
Ha várnak a felhők…
Ebben a világban szólni,
Ebben a világban nevetni,
Ebben a világban szeretni:
Ha várnak a fák…
Ebben a világban adni,
Ebben a világban elvenni,
Ebben a világban alkotni:
Ha várnak tóparti séták…
Ebben a világban: Most,
Ebben a világban: Kell,
Ebben a világban: Akar:
Ha várnak a szélfújta búzamezők…
Ebben a világban: Rend,
Ebben a világban: Élet,
Ebben a világban: Halál:
Ha vár az út…
Ezt a világot ha kell,
Ezt a világot ha most,
Ezt a világot:
Ha oly nagyon várnak reám ott.
1998. Október 7.
Születés:
Lángokból jöhettem elő
Tisztára égetve lelkemet
Amikor megszülettem
Gyönyörű emberi vértől mocskosan
Odafönt ragyogott az ég
Mikor ordítottam
Tündökölt a nap
Odafönt a felhők
Felett magában
Közjáték:
Fa gyökerein élve eddig
Most fakoronán éhezem;
Kezünkben száradó leveleket
Dörzsölve porrá:
Elfogynak a fák
Mosolyod fogatlan űr
Szavaid ködként omlanak
A levegőben semmivé.
1998 nyár
Jó itt egyedül a város közepén
Csendben lépni a zajban könnyedén
Nem szólni,
Esőben állni
Ideges emberekkel tömött buszokba szállni
Nem látom őket
Ők sem engem néznek
Jó köztük egyedül
1998 szeptembere
Égető tűz,
Égető tűz,
Éltető lét parázslón űz:
Félek;
Ha ébredek, ha lépek
Börtön utakon
Szeretni félek,
Csak csöndben ülnék
Hallgatni a férgek ahogy
Lépnek, aludnék
De félek.
1998 augusztusa
Milyen szép idő van,
Hűvös, jó lovaglóidő
Innen fentről látszik
A nagy fánk is:
Tegnap meghalt egy ember
Ismertem, talán barátom volt
Láttam is mikor vitték
Most már nincs
Szép szemében gyönyörtüze égett,
Az útnak fénye lángolt
Utolsónak lóra ülve
Végre érve hagyta a világot.
1998 augusztus 21
Nyakadban a sál
Arcomon a levél, melyet
Ajkad ezerszer-ezer
Apró barázdája ír;
Hajad vízesés sivatagában a fény
S napragyogó illatfelhő:
Minden, minden
Szívemhez beszél;
Két kézzel hozza fel
Mélyre elásott kedvemet
Réges-régen porba tömködött
Lelkemen a szeretetet:
Beszélj, beszélj, beszélj
Szeress nagyon
Mesélj, mesélj, mesélj
Hogyan élsz
Minden mondat remény
Ajtó a másnap reggelért,
A mosolyra húzódó arcrög,
Egy szó, köszönet a szóért:
Esély a holnapért: Veled.
1998 Augusztus 14
Út mellett elrohanó síneken
Egymást hagyva el, megyünk
Ablakokra tapadó orrheggyel:
S nézlek;
Nem akarom, hogy elmenj,
Dörömbölök, de a vészféket rántva
Csak gázt adok
S tépem a perceket, eltiprom a
Számlapot: s máris ott vagyok
Veled: nézlek.
1998 Augusztus 14
Én vagyok a
BARÁT
1998. Július 13.