Skip to content

Kategória: 1999

289. Rossz versek napja,

Rossz lélek hangja…
(üresen fáj…)

1.,
Ha lángol a lélek, ki látja,
Ha kiáltja ki hallja,
Ha már magába rejti a
Tőrt mélyen, oly mindegy:
Vérében ázik el csöndben;

De nem kiált,
Nincs esélye, s oly hideg
A tőr pengéje
Ég, csak ég a lélek.

2.,
Nincsenek ajtók,
Nincsen ablak
Nem állják utadat falak
Végtelen a világ

Nincsen bilincs,
Nincsen társ mi visszatart
Nincs mélység: repülj csak,
Zuhanjál!

Nincs vég, nincs állomás
Nincs miért maradni hát.

3.,
Nincsen időm,
Nincsen házam,
Nincsen kutyám,
nincsen szeretőm,
ki várjon

Én ölök meg minden
Képet; esőt várok
Vihart érzek:
Úgy jó.

4.,
Árnyék vagyok a sötétben
Hirdetve az életet,
Elmúlás egy bomló testben
Megrágva a lelkemet

5.,
Ne közelíts, menekülj,
Mert barát akarsz lenni,
Mert barát akarsz lenni,
Én is szeretnék valakinek
A barátja lenni…

6.,
Égessétek a múltamat
Haljak meg minden embernek
Örökre, ne emlékezzenek
Befogom az orrom csendben
Nem lélegzem, már nem is élek
Elföldeltek
Hagyjatok nyugodni,
Ne emlékezzetek!

1999. december 20.

288. Betegség

Ó, most nem jönnek a szavak,
Kutatnom kell szaggató, forró,
Lüktető fejemben
Pedig neked írok;

De ahogy én beteg testemben,
Szobámban bezárva érzem
Fájó gondolatod, reád ontok
Minden romantikát:

Sírj, bőgjél, ordíts,
Őrülj meg, hogy elveszejtsd
A kórt, gyógyulva a vonzalom
Idős bájából

Aztán ápolj, gyógyíts meg engem is,
Had fertőzzelek megint

1999. december 18.

287. Élet idő

Egyre mélyebb vonalakkal rajzol
arcunkra kort, éveket
Vésővel üt csontunkba fájdalmat,
hogy érezzük az életet
Nap fénye rántja tűvé össze fájón
pupillánkat, hogy érezzük
a nap, s elmúlás erejét

1999 december 14.

286. Könyvek titkain

Ahogy a könyvek csendben,
Ahogy a könyvek ott a polcon
Egymás után rendben
Suttognak: háborút, pénzt, bókokat:
Ott ülök én szépen
S a mélyben csak papírlap sercen;
Keresem a hangokat
…én szólok csak…

1999. december 14.

285. Lélegzet

Képzeletem megannyi apró szikrája
Elhintette már a szépség oly sok arcát szívemben
De nincs ily öröm
Versekben megírva, mint kacér szavaid
Elringató víg mosolyú tárgyát boldogan
Szenvedni magamban;

Kezed, hűvös ujjaid forró érintését
Lehet-e feledni?
Álmom magányában hangot hallva
Reád találok, s nem félek életben maradni,
Arcod izzó fényében szeretnék minden nap ébredni…

1999. december 9.

284. Távolodás

Úgy érzem,…
Hogy távol a világ,
Eltűnök táguló messzeségben,
Még érzékelem a fényt, de már
Nem érzi bőröm melegét;

Úgy érzem,…
Túl sok a kép,
Nincs időm, hogy ránézzek
Mindegyikre már
Állítsd meg hát az
Élet ólom kerekét, mert
Napjaim szédülnek a
Múltba dolgom végezetlenül!

1999. december 2.

283. Végzetem

Kép

a,
Enyém a felhő,
Amit elfújt a szellő,
Enyém a madár
Aki rebben az ágon

b,
A levegő, a lélegzetem
Benne jár, s elhagy egészen

c,
Ott vagyok a földeken
a nagy fánál
Ahol a nyári napsugár
Hajlik vörös dombokra már,
S vele nem tarthatok sohasem,
Ott várlak mindig kedvesem.
Film

a,
Van valakim,
aki nem az enyém,
Ott a telefon,
de nem hívhatom fel;

b,
Van valakim,
aki nem az enyém,
Ott a telefon,
de nem hívhatom fel;

b,
Van valakim,
aki nem volt enyém
sohasem

c,
Ott vannak a képek
de nem érinthetem,
nem szólíthatom
sohasem.

1999 november 1.

282. Női bájakon

Mily jó nekik, ’mint hallgatják dalom,
S hagyják elszavalni minden rózsafényű
Titkos gondolatom;
Oly megadóan tűrik a szót, az elme s
Szív fájó, remélő versszakát
Majd fürdőt vesznek a fényben,
Mely tisztaságuk hirdeti:

Addig telhetetlenek, míg
Szavammal mélázom testükre font
Indáik közepén,
De már ha csak egy szállat
Hajtanék is félre, érintve a pőre bőrt,
Testembe mélyed mind az átok vaskarom
Majd nevetve néznek rám mézédes mámoron
Aztán a porból csalogatva bontanak
Reményt, hogy lesújtsanak megint.

1999. október 21.

281. Szép fehér ló

/ Into the West /

Okos szemű szép fehér ló
Szívem hordja szívében
Benne lángol hegy, mező, s tó
Vágtat lelkem vérével

Nem lehet ő emberé: nem lehet
Az ördögé; nem lehet csak
Éj színe, s ébredő ég börtöne

Hová Isten szülte meg,
Ahol istenként fog halni meg

Okos szemű szép fehér ló
Tűz a múlt, tűz a jövő
Fáj a világ, fáj az élet
Rohanj, rohanj fák közé…

1999. október 20.

280. Te

Mert jó vagy,
Mert igaz,
Szép; s boldog az
Kinek e lényt jelent
Komoly vigaszt: Te,
Boldog és szerény
Tiszta szívű fény;

Adj kérlek a tűzből
A sivatag forró jeges
Homokjából, a világ
Minden tudásából:
S, nyugtass kebleden;
Hogy menekülő szívem
Nyugodhasson ölelő szíveden.

1999. Október 15.