Kategória: 2000

Én tényleg igazi iker típus vagyok
Minden nap más, de
Ha felhívsz mindig azt mondom: szeretlek,
Ha azt mondom utállak, akkor is szeretlek!

Reggel még alszom, és este ébren vagyok
Ha felhívnál nálad lennék azonnal
Régen nem ilyen voltam, akkor talán
Kevésbé tudtam, hogy ilyen iker típus vagyok;

Tudom nem baj akár mit is mondasz, ha bántasz,
Én tudom, te is olyan iker típus vagy,
Lehet, hogy nem szeretsz, pedig tudom, hogy titkolod,
Mert nem akarsz szeretni, mi ilyen iker típus vagyunk

Azért én mindig várom, hogy hívj, és
A múlt héten is hívtál, látod most már biztos:
Ilyenek vagyunk

Ha majd öregek leszünk, azért ne felejts nagyon
El, bár nem tudom milyen a szenilis ikrek típus
Szeretlek, én ilyen típus vagyok.

2000 október 6.

Félnek az emberek a dolgoktól,
Megrettennek minden szokatlan gondolattól;

Akit régen nem láttak már inkább elfelejtik
Megölik magukban, minden emlékét talán kitörlik;

Miért ilyenek az emberek, furcsa:

Én megtettem –régen ha számított ő nekem
Reszkettem, féltem, féltem a természetes dolgoktól,
Minél régebben látok valakit, napról-napra annál
Jobban hiányzik –én felhívtam őt,

Miért nem reszketek, ha beszélek vele? Furcsa.

2000 október 6.

Az egész világ egy nagy
Kürtős kalács
Édes, mézes, kedvességgel
Bevont, de belül üres, átlátszó;

Mint egy nagy fekete lyuk
Egy olyan kozmoszban, amiben nincsen
Perem: csak megszületsz és zuhansz,
Ha meghalsz talán meg sem állsz;

Ennek az egész büdös nagy életnek
Nincs se eleje, se közepe, se vége
Még szidni sem tudom, mert olyan
Csodálatos a természet

De mi mindent csak kürtős kaláccsá,
Meg végtelen kozmoszban határtalan
Fekete lyukká alakítunk

Ennek nincs is értelme így
Akármerre keresem is, nincs egy kilincs,
Hogy átlépjek a másik oldalra.

2000. október 6.

Leülni a csend mellé,
Onnan figyelni a magányt
Kicsit távolabb a mindig
Nyüzsgő életek zajától

Oda hajolni a kővel dobott
Vízszín körző hullámaihoz
Nézni ahogyan elnyúlnak
Megnyugodva, mint te is

Meglesni a kérgen vándorló
Ízelt lábú kis lények hadát
Majd távolról nézni a
Fát az élet burkában

Átlépni a fáradt ágak
Barna moraján
Olyan egyszerű, mégis

Csak elrohanunk
Eldobva a város mocskát
S magunkat szennyezve.

2000. október 5.

Minden percet
Amikor melletted ébredhettem
Minden szót
Ami kedvesen érintett meg,

Szemed, s hangod mosolya;
Ahogy a szél kap minden nap hajadba,
A lovak illata, levelek, virágok zamata,
A szíved, amiből szeretetet adtál:

Köszönöm neked!
Nagyon köszönöm, hogy
Szerethetlek

2000. szeptember 30.

Az ég felé zuhanok
S felettem a föld
Rám hullik az agyag
S nedvesen kenődik el
Testemen, s rám szárad,

Megroppanok a súlyos
Föld göröngyök alatt
Mik mások lepke szárnyáról
Esnek le rám

Együtt zuhanunk
Látjuk egymást
S elsüllyedünk

Ha egy felhőbe csapódunk
Fuldoklunk a tisztaságban

Egyedül.

2000. szeptember 10.

Elvágtam az emberek folyamát,
Eltéptem a kérdezők hadának vonalát,
Eltaszítottam a szeretőm mosolyát;
Eldobtam az érzéseket:

Sötétség, csend, szagtalan
Se hideg, se meleg;
Végtelen közeli:

Várom a csend szavát
Vágyom a semmi mindenségét
Vágyom érteni miért
Várok, nem sietek:

De még fáj.

2000 szeptember 4.

Hányszor rajzoltam a papírra
Betűk formáján a gondolatom;
Hány éven át, hiába talán;

Hányszor, s hány éven át
Nem fogok tanulni, életem
Könyvéből, s kínzom majd magam
S másokat;

És miért hiszem, hogy ezt itt,
Ha olvassa más, majd gondol
A saját életén túl mást is:
Hogy talál majd benne:

Formát, színt, izzadt
Homlokomról, vagy megtelt szememről
Cseppenő nedv nyomát a papíron.

2000 augusztus 26.

Egy szóba mártott gondolat,
A toll amivel leírnám;
A zsíros, tépett papírlap:

Egy elégett gyertya csonk,
A lakkozatlan ragyogás
Mellette a zárt ajak, a csönd.

Egy pohárnyi vörös folyó
Átal szeli asztalom
A földre cseppen, s csobbanó:

Testemből hulló életpír
Halk bogár, ki mit se fél
S nem érti ő mit az élet ír,
Nekem.

2000 augusztus 24.

Te, hallod? Emlékszel még
Rám? Tudod, aki köszönt
Neked, mosolygott, s akire
Vissza mosolyogtál;
Aki fogta a kezed: nem?

És Te, Te hallasz?
Hallod amit mondok;
Csak megszokásból nem
Válaszolsz; látom jobb
Így neked, elfelejtelek;

És Ti, láttok engem
Onnan a szomszéd asztal
Mögül, ahová bújtatok
Mikor beléptem? Ti is
Előlem menekültök el?
Én hová fussak magam elől?

2000 augusztus 23.