Kategória: 2000

A mama azt hiszi élek
A mama azt hiszi tényleg
Minden olyan mint eddig
Mint minden nap, ugyan olyan
Ő azt hiszi élek….

2000. április 11.

Neked elmondtam mindent
Neked is elmondtam mindent
Te mindig nevetsz, te is
Mindig kinevetsz

Én azt mondtam egy
Te azt egy másik

Olyan vagyok mint egy film: nézzetek!

2000. április 11.

Miénk a hold, miénk a csillagok ereje
Mert a nappalt elvette a világ
A sötétben élünk, hogy legyőzzük
A rohanást a dzsungelben

De nem tudunk harcolni,
Csak elbújni; menekülök
Üvegek mélyére, félek, igazán
Félek a fájdalomtól

Félek élni

2000. április 11.

/Szilvi/

Mi volt, mi történt
Mit mondtunk, mit tettünk
Kéj tüzét gyújtottuk, s elégtünk

De nem fájt a kő, nem mart a sav
Örökké éltünk, csak egymásért
Rólunk szóltak azok az olyan szép versek

Nem is tartott, az örökké nem is volt hosszú
Mond azt örökké szerettél, s én tényleg szeretlek
Az idő végéig, s talán hazudok majd

De én szeretlek, mindig
Rólunk szólnak azok az olyan szép versek.

2000. április 11.

/Az ígéret Szilvinek/

Meghalt a szivárvány
Megszáradtak az ég könnyei

S boldogságos tavasz hozta
Nap fényét a földre megint,
Hogy felejtsen az idő:

De virágot nem bont
Csak tömegsírom megett

S e kedves élet jelöli a helyet
Idegen zöld fűben
Szürke fejfák helyett

De csak szívemből feltörő
Forrás könnyei élesztik naponta őt,

Örökké.

2000. április 4.

Aludnom kell, le kell feküdnöm,
S aludni mélyen:
Hogy egy boldog, igaz világban
Ébredjek álmomban;

Innom kell, leülni az asztalhoz,
Innom minél többet:
Hogy ne lássam, ne halljam
Ahogy a világban zörögnek;

Meg kell vágni magam, késsel
Kell megvágni:
Hogy fájjon, hogy a fájdalom
A szívemben ne kiabáljon!

Írnom kell, kezemben a tollat
Megragadva írnom minél többet:
Mert leírva mindent, kiürülve,
Megnyugodva nem őrülhetek meg.

2000. április 5.

Gyöngyszemek nem ragyognak
Ha a kagylók héját megrepesztem
S drága kincset találni oly nehéz

Pedig milyen puha, kedves érintése;
S a csókok, és a vigasztalás:
Dobogó szívem ölelik

Ahogy a földet az eső öntözi,
Életet lehelve benne,
Ahogy a nap arcod melegíti,
Boldogságod élteti:

Oly messze van a szél simítása
Ajkad csiklandása
Lelked melegítő bilincsei
Minden gondolatom gúzsba kötik

A lant minden húrja hajt a vágyra,
Madár kedves dalolása; békésen
Hajlik fejed vállamra
Tudni, hogy szeretsz, hol vagy?

2000. április 5.

Mennyi új arcban éled szerelmem
Hányan hagynak zord arccal engem
Miért a sebből gyógyulunk, miért
Fájdalmunkból érezzük jól magunk,
Pedig a késtől meghalunk;

Hol van a szem, mi lelkembe néz
Hol a kéz, mi szívemhez ér
Megint; apró ujjaid érezném megint,
Anyáim ők érintve engem, s megborzongok én,
Az élet hideg, s megsebez.

2000. március 23.

Kismadaram voltál, én dalos madaram
Kertemben; boldogsággal daloló;
Neked ontott lombot fáim koronája,
Zöld füvem selyme téged csalogatott;
Minden apróságom tollaid méltatta,
Bájoló madaram fészkem ringatta;

De szél vagyok én mégis,
Kertem az erdő
Átal fújtam rajtad
Mind csak dideregtél
Nem dalolt már ajkad illatos verset
S én nem vehettem észre a hideg csendet.

2000. március 23.

Nem ontom véremet, mert fáj,
Mérgezem inkább, így csendesebb;
Nem vagyok kérges, sem sudár,
Csak fűszál, mit eltapos a ló

Minden élőlény engem támaszt fel itt
Magam körül, de várom a fogaik
Mikor jönnek már,

Eméssz el anyám, hiába szültél
Szolgálni az időt,
Minden körömmel tépem
Ami hátra van.

2000. március 11.