Hegedű, hosszú; gitár pereg;
Hegedű, szaggató; jajgató,
Üvöltés: mély torok tépi szét
A hang minden színét,
Kiálltja nevét;
Minden bűnös tettét
Dob robban, az őrületbe hevít
Vörös rózsák, a fény
A padlón a sarok koppan
S a testre feszülő kéz,
A tangó segít, ó segít…
… élni így.
Úgy ülsz dobozban csendben,
Ahogy szíved elhagyott,
A vér kiszáll, testeden
Az élet hagyott nyomot
Nyisd, szakítsd szét mellkasod,
Ordíts dühöt, átkozó szitkokat
Mert tőrbe csalt a tündér megint valakit
S azt kérdezed: miért te vagy?
Ne öld meg a szépet, s a jót ott
Belül kérlek, csak hallgass, hallgass
Felejtsd, nézzed: egy szárnyas,
Színes lepke, fényes angyal lény,
Hogyan fújja rád gyógyító csillag porát
Gondolj ránk, s látom
Szájad szélén görbül az él
Mert tudod gondolunk rád,
Édes könnyed hulljon
Cseppenként dobd el magadtól
A szerelem mérgezett italát!
Ahogy a nap, s a hold
Kézen fogva járnak,
De nem látod, mert
Leplezi hajnal, s az alkonyat;
Ahogy erdőben vad bújik
Társához halkan,
De nem látod, mert
Elrejti a sűrű, s a katlan;
Ahogy a fű száll hajlik
S csak gondolat az érintés,
De nem látod, mert
Csak simogató érzés;
Úgy vagyok veled:
Szelíd fuvallat arcomon
Meleg víz, ringatás;
Pirosló rózsa ajkamon
Titkunk, édes titkunk
Az ölelés, bódító illatod,
S a méz ízű simogatás;
Titkunk, édes titkunk
Kiáltom némán szememmel
Ó kedves, kedves Eszter!
2001. augusztus
Mikor leomlik egy kő:
Megkapaszkodunk;
Mikor ledobják:
Megbocsátunk
2001. augusztus
Ahogy felhő hull a földre
S a meleg széllel száll vissza a légbe;
Mint ahogy van valami,
És nincsen még se;
Ahogy el nem hiszem én se’,
Hogy a föld fordul meg éjjel,
Mert fáradtan kel a nap mögüle,
Nyújtózva reggel egyet álmosan,
Lehajtja még egy felhőre fejét
Mielőtt egész nap ragyogni fog
Ezüstben üdvözli a korán induló vándor szárnyakat
Olyankor a hajnali dér úgy csípni tud.
2001. augusztus
Azt kérted mondjak:
Csillagos eget; napba néző
Boldogan könnyező szemről
Rímeket: ahogy rád gondolok,
Ha bármikor nézem a fellegeket;
S százszor száz szavam
Kevés, hogy ezerszer ezer gondolatról
Meséljen neked, mert veled töltöm
Minden álmatlan éjszakám
Te állsz izzó ágyam felett;
Minden méreg, mi belül éget
Napról napra elhagy, s tisztít
Minden perc, míg beszélsz, lelked mosolygó
Angyal hangjai vonnak szorosan magadhoz,
S én hagyom, te állsz minden el-elhaló érzésem megett.
2001. augusztus
VT
Fekszem a hátamon,
Szívemből lelkem tör
Az égbe, bordáimban
Kapaszkodó
Ágakká, levelekké
Érve, s törnek a fénybe
Apró galambok szállnak
Messze, lelkemben
Elveszve, tűnnek el, s
Hullnak le.
2001. augusztus
Nem kérdezem már
Miért nem szeretsz
Miért nem hiszel nekem
Nincs miért gondolni rá
Miért mosolyogsz
Miért hallgatsz
Te sem kérdezel
Vagy igen, de téged sem
Érdekel, te is nagy csikó vagy.
2001. augusztus
VT
Fekete köpenyét veszi
Az éj, foltos öreg vászon
Csillag ég;
A szemek távol, más
Tájakon járnak, látod hull
A könny;
És olyan mélyről
Érzem ahogy meghasad
A szív;
És senki aki hallja, senki ki
Látja, sötét magányában
Az elmúlt időt.
2001. július
Homok szemek hullnak
Kezemből, viszi a szél
Őket; ezer fuvallat
Össze szedném újra mind
Kik barátaim voltak;
Vagy miért is futnék,
Miért is kutatnék
Találkoztunk, beszélgettünk;
Jöttek, s elmennek
Hagyom, hogy menjenek:
De egy csak egy szem,
Az a csillogó, ragyogó
Őt ne hagyjam, ne veszítsem
El, s kezem kezébe fonva
Örökké maradjon meg nekem
Szeretem
2001. július 7.
VT