Kategória: 2001

Egy arc, egy kedves boldog arc:
Egy pillantás, ami az enyém:
Magamban őrzöm, s az érintést:
Mert tudom, neki soha el nem mondhatom.

2001. március 16.

Mit vársz a szótól,
S miért vársz a mosolyra,
Mikor játszik veled mind:

A csend szava a béke,
A nap fénye a békítő mosoly,
Csak a szél a simogatás;

A hold, s a csillagok, vagy bármi
Égi, vagy földi test
Azt hitted több, mert romantikus

S mikor a legjobban fáj, kínoz a magány
Szemébe nézel, de félsz
Újra szeretni már.

2001. március 16.

Reszkető kezemmel
Nyitom fel szemem hályogát,
Fülembe ordítom hisztérikus,
’Bicsakló hangomat:
Kelj fel, ébredj!

Szinte halott álmából
Zavarom a hasító fénybe
A lelkemben nyugvó medvét,
Haragját szítva vadítom:
Lüktessen vére, forrjon!

S ahogy az egykedvű
Zsírban izzadó test alatt
A mozduló izom sajgó fájdalmát
Érzem, egyre dobom le,
Taposom a lélek gondjait;

A zajt túl harsogó
Szabad, friss egészségemmel
Hallgatom a dobhártyát repesztő
Mélységes csendet: súgja,
Az életem hogyan mentem meg.

2001. március

Ha elgyötör napod,
Vagy fáj a lét neked
S ölni vágyod magad,
Helyette figyeld amit mondok:

Nem hal meg a fény
A bolygó túl felén
Csak pihenni tér
Az estbe

S nem hal meg az sem
Kinek mélyben van a
Teste, mert mindennap
Lelkünkben újra él

S bolyongunk, keringünk
Az esti fényt kilesni:
Hová tér?

Azoknál van kiknek
Emlékéből ragyog
Akikből reggel születik az égre neked!

Epilógus:
Amíg tüdőd feszíti a lég,
S harcolsz a fájdalommal,
S napról napra erősödsz
Addig élj: Élj bátran, boldogan:

Teljesen, örökké!

2001. 02. 13.  01:50

Holnap reggel
Mindig oly soká,
Ha a magány vasmarkába fog,
S éjjeled minden nappalod;

De meddig tart a nap
Míg újra este lesz,
S az örök magányban
Megint írhatok neked.

2001. január 23.