Hol élek, hol élek?
Talán valahol fönn a holdon,
Vagy a fénylő tó vizében?
Hol körbe vesz a ragyogás;
Vagy ott élek egy hajón, utazom messze,
Az álom, s a képzelet vizén
S távolra vágyom, túl
A fedélzet korlátain,
Mégis pocsolyába szüledtem,
Büszkén ölelem a megzavart Holdat;
S arra gondolok gyakran:
Nem én vagyok-e a ragyogás?
Arra vágyom, bár
Én lehetnék a fény!
Vagy a szél,
Ami borzolja a tavat!
2004. október 11.
Ebben az évben majdnem
Nem írtam az őszről kedvesem;
Talán neked köszönhetem,
Mert melletted elfeledem:
Az élet minden rossz momentumát,
S nem vágyom a kesergést;
Nem hív a tollam, nem vágyja a sírást
Észre sem vettem a levélhúllajtó didergést;
De szombaton, s vasárnap
Nedves avarban másztunk erdőt;
Mosolyogva, kézenfogva esős nap,
Neves szádra csókot adtam szeretőt!
S húlló levelek havában
Mezítelen lélekkel álltam;
S futva esőnek, szélnek nyomában
Ezer esztendeig mígnem reád találtam!
2004. október 11.
Ködből léptem a fénybe, s
Majd a szürke felleg fedi el tetteim;
Mert, hogy itt voltam
Tavaszi levelek látták,
Ősszel fáradt öreg bölcsként
Mesélték a földnek;
Sokszor hallom suttogását,
Földnek, göröngynek;
Szíve dobbanását
Életadó rögnek;
S most a ködbeen, múltam s jövőm közt jövök
Havas fák között halkan, az úton.
2004. január 23.
Pontosan mi is vagyok,
Kérdezd a széltől;
Merről jöttem, merre tartok,
Faggasd a napot!
Keleti kelő napot.
Pontosan meddig leszek itt
Megmondja az erdő
Miért jöttem, mit akarok?
Kérdezd a mezőt!
Harmatos zöld mezőt.
Én már kérdeztem őket,
S mind álarc mögött
Szellemek voltak,
Kinevettek, odébb fújtak;
Játékos, erdei szellemek.
Földre húlltam
Fáradtan bújtam
Kiszáradt rögök közé
S azok ellágyultak;
Szürke, öreg rögök.
Aztán kiröppentem
Magasra szálltam
Fellhő lettem
Tündöklő fehér
Napba néző büszke felleg!
S most itt vagyok:
Kézfejemmel, szemed, orrod,
Ajkad futom be hirtelen,
S nevetsz fel:
Játékos csepp…
2004. január 6.