Kategória: 2007

Elveszett a fönt, elhagyott a lent
Levegőbe dermedt zuhanó pohár lettem,
Megrekedve egy lélegzet közepén
– Kifújjam-e vagy bent tartsam?

Csak a szemem forog idétlenül,
Figyelve mellkasom türelmetlen feszülését
Hogy még dobban-e, vagy itt van már a vég?
Hosszú pillanatban, nem is tudni miért…

Csak legyen már vasárnap,
Ébredjen egy szép nap, az új hét
Vesse szét minden bizonytalanság
Végtelen börtönét,

Adja a kezét, vegyem kezembe
Adja a vállak görbéjét tenyerem ívébe
Hajszála ringassa bizonytalan csónak ujjaim
Méz ízét akarom érezni megint…

2007. augusztus 3.

Két kezetekkel takarjátok el a napot. Egymás elé állva vettek árnyékot a tápláló földre.
Nyomorotokban magatokat véresre kaparva nyögtök.
Szent állatok bundáit öltitek magatokra.
Nézem ahogy lelkük bosszúja fojtogatja torkotokat!
Egyszer már csak elfogytok ti mind.
Hogy felnézve szemem majd sas madarak tollára tekintsen megint!

2007.

Látni, hogyan vész el minden
míg egy székben ülök tétlen,
Érezni mellemben a vad medve táncát,
mikor karmaival tépked szívem meredélyén;

Nincsen mélyebb barlang, nincs sötétebb erdő:
Futottam, szaladtam, de nem maradt már semmi,
Hát elernyed a testem, csak a lelkem éber,
Látni akarom még égő szemeimmel;

Átadom testemet minden fájdalmával,
sikamlós vörös pecsétjét elmúlt hibáimnak,
Mosolyogva nézek zsigere mélyére
átölelem végül teljes szeretettel.

2007. április 21.