Eleven húsommal ordítom,
Létezésem erejével szakítom szét,
A múlt mérgezett porhüvelyét.
Temetni itatom testemmel fel,
Tüdőmmel lélegzem be mélyen,
Hogy marja testem végleg át.
Söpörje sörtével zsigerig,
Acél késsel vájja csontomig,
Lánggal írtsa még rejtező sellődalát.
Haljon el a kén ízű ragyogás,
Ne fájjon a hamis üveg csillogás,
Hordja el szélszárnyú madaram hamvadó porhviharát.
2008. június 26.
Amint a bort kiinnád
Olyan most üres pohárnak lennem;
Minden ízzel teli,
Még éppen nedves falú, hűs
Benne hordva ott van
Az összes édes emlék;
Ahogy kezedből hullanék alá,
Olyan most lebegni a végtelenben,
Elmélázni az oktalan dühön,
Várni a békítő, robbanó ölelést,
S vékony testem szilánkjain
Látni még a múlt elszökő cseppjeit.
2008. június 2.
Azt mondják te olyan vagy
mint a szél, olyan
mint a fű, olyan
mint a lovak;
Én, ha valaki olyan nekem
mint a szél: felhő akarok lenni,
ha olyan mint a fű: szél akarok lenni,
ha olyan mint a lovak: fű akarok lenni
2008. május 26.