Viszonzott és viszonzatlan Szerelmeim:
Emléketek soha el nem múló,
Karcolatok testemen és elmémben
Múltba révedő könnyes mosoly,
Szemetek tükrében a film:
A miénk.
Viszonzott és viszonzatlan Szerelmeim:
Emléketek soha el nem múló,
Karcolatok testemen és elmémben
Múltba révedő könnyes mosoly,
Szemetek tükrében a film:
A miénk.
Én nem tudtam, hogy így fáj,
Mikor semmi nincs.
Mikor már csak körbe vesz
Az üres lebegés.
Mikor már csak egyedül él
Bennem az életem.
Egy egész születés és halál,
A végtelen.
Annyi hang, annyi test,
Annyi kép, annyi est:
Félek kis sárga félhomályban
Hová annyit menekültem.
Volt aki elkísért és volt
Akire vártam, de lelkem maradt;
Én már itt vagyok egészen, veled;
Hallgatom ahogyan létünk neszez.
Nincsen oly’ mély tenger a szívben
miben elmerülve egészen
életünket látjuk viszont Szivem;
Nem jön már lelkesen barát sem,
Nem ölel annyi boldog könnyel
Mint akkor szerelmesen;
Behunyt szemmel keresem halkan,
Lent, valahol nagyon mélyen:
Ahol érint, fogja kezem, jön velem…
Felhőbe vágyunk,
Repülni, könnyen madárként;
Felhőbe fel,
Mindenünk, tudásunk;
Felhőbe fel,
Pihenni, s lenézve rád:
De én még a Földre vágyom,
Hagyom minden tudásom
Csontok közt kattogni,
Fájó derékba, testbe zárva,
Kezedet megfogva
Szeretni itt.
2021.02.14.