1.
Rabok vagyunk mind a ketten
Megvérezve bilincsekben
Letépném a láncaidat
Ha letépnéd a láncaimat
De így csak,
Magába roskad a tehetetlenség
Visszahúz
Az értelmetlen értetlenség
S ha mégis
Eléred az ablakodat
Meglátod a vasrácsokat
Nem enged el a kötelesség
Hiába szeretnéd
Ők nem szeretnék
Bármit tennél
Elleneznék
2.
Rabod vagyok már
Szép kedvesem
Hozzád láncolt
Már a szívem
Én letépném a láncaidat
Ha meghagynád a láncaimat
Én tudom, hogy egyedül
Akarsz élni
Tudom, hogy egyedül
Minden jobb
De tudom, hogy nincsen
Semmi véletlen
Eléggé felnőttem, hogy
Értsem ezt
És célja van annak, hogy
Világra jöttél
És értelme van annak is
Hogy élek én
És nem volt véletlen, hogy
Mi találkoztunk ketten
Állandóan töprengek az életeden
S én segíteni szeretnék, hogy
Jobb legyen
Csak szóljál, ha elakarsz
Szökni innen
És én elviszlek téged
Messzire
De hiába rohanunk bárhová
Az élettől nem futhatunk sehová
S én szeretnék adni
De el kell fogadni
Szeretném tudni, hogy
Érzed ezt
Én kaptam már tőled
El is fogadtam
De te nem tudtad azt, hogy
Tőled kaptam
És elvetted tőlem mindenem
Elvetted tőlem az életem
Csak szeretném tudni, hogy
Érted ezt
Nem akarok mást,
Csak, hogy az életed
S talán az enyém is
Jobb legyen
Ő a szépség és a csend
Ő a mélység és a rend
Ő a hullámzó harc
Ő a boldog szenvedés
Mert látva szemét, ajkait
Taszít a vonzalom,
S mert bús vagyok
BÜSZKE is nagyon
S felnőttként kedvelem
Gyermekként tisztelem
Kamaszként rajongom
Szeretem
Több ő mint bármi más
Ő nem csak álom
Nem csak látomás
Olyan ő mint a rózsa
A tüskéje szúrni tud,
De ha vigyázod, ápolod: szép, kedves, illatos…
Ott voltam, mert
Elhívtatok
Én boldog voltam
Hisz még senki
Nem hívott
Ott voltam, pedig
Nem látott senki
Amikor körbenéztem
Emberek álltak körülöttem
S egyedül voltam
Akár egy szellem bolyongtam
Holtan
S te egy rohanó üstökös
Voltál
Olyan volt mintha
Filmet néznék
Anyád szeret
Testvéredet boldogan ölelted
És mikor apád
Örömmel ölelte
Magához lányát
S te elbújtál
Mélyen karjai között
Sosem felejtem el
Megtudtam, hogy
Mit nem éreztem sosem
Szép volt
Egy pillanat, ami
Számomra örökké tart
És még te mondod, hogy
Egyedül akarsz élni
És nekem mi marad belőled
Néhány egymásra fényképezett
Kép
Sötét, rosszul kidolgozott
Pillanat
Néhány kedves
Gondolat
A múlt, mindig a múlt
A tegnap
Nem akarom, hogy
Elmúljon ez az érzés
Amit érzek most
És még mindig emlékszem
Ahogy lépdelek
Egyre gyorsabban
Hazafelé
Nem várva villamost
Csak megyek
A megállók mellett
És legszívesebben
Elmennék bármerre
Csak haza ne
Még Ne
Nem találom helyem
Nem vagy mellettem
Senki lettem
Se munkám
Se életem
Ott kellett hagynom
Mindent a fényt, a színházat
Apád, anyád, téged
Az életed
És olyan kicsinek éreztem
Magam
S te is olyan magasról
Néztél le rám
Igen, úgy éreztem
Azt szeretnéd, hogy
Bár ne lennék
Ott
Azt hiszem most
Befejezem
Se vége
Se hossza
Beszédem
De azt még elmondom
Nem volt még szebb
Karácsonyi ajándékom
Mint Isten pénze
S nem voltam olyan
Boldog semmitôl se
Mint egy szürke kis
Egértôl
Pedig úgy érzem
Nem kaptam volna, ha
Kést a kezedbe nem adtam volna
De mindez már nem érdekes
Sok boldogságot
Neked!
Ezernyi sebből vérezve
Forró ajkadra írom le
Pecsét gyanánt
Sötét véremmel
A szerelem szavát
Zálogát
Álmodtam házat
Álmodtam fehéret
Álmodtam rólad
Álmodtam szépet
Szerettél engem
S én szerettelek téged
Virágot szedtem
Te feldobtad a szélnek …
Rohantunk, szaladtunk
Mezőn és erdőben
Madárdalt hallgattunk …
Már rég volt, hogy
Láttalak én téged
Eltelt egy hét
Egy nap volt: egy élet
De bármilyen messze vagy,
S nem foghattam kezed
Álmomban minden nap
Találkoztam veled
Honnan jössz
És merre tartasz
Ki vagy te
Hogy megállítasz ?!
Rád gondolok
Nem is tagadom
S mond el nekem
Hogy jelent-e valamit
Neked, mosolyom
Mert könnyen
Jönnek a csókok
S az élet útjairól
Le nem léphetünk …
S ha olyanok leszünk
Mint a föld
Örökzöld fűnek
Hát mond meg kérlek
Barátságot, vagy
Szerelmet kérjek!