Kategória: Lhotka László

És január vége volt,
Szakadt az eső az égből
Az autók mosták le magukról
A tél sáros mocskát;

Az emberek álltak gombákkal
Kezükben a réten
És várták a villamost,
Jöjjön és legyen vizes minden most.

Én vártam és vártam, hogy hulljon a hó
Repüljön egyszer még egy hógolyó
Az éger, … az égre

És kopasz fák álltak a téren
Itták az esőt halkan, szépen a csendben,
Én csak ültem a házban a lyukas tető alatt
Egy csepp, és még egy csepp
Koppant az üres vödörben
Kinéztem ablakon, láttam még lépte nyomát
A teraszon csúszott a jégen bakancsom
A tél nem is olyan régen még
Erre járt

Én vártam és vártam, hogy hulljon a hó
Repüljön egyszer még egy hógolyó
Repüljön egyszer még egy hógolyó
Az égre, … az égre

… elcsúsztam a teraszon, a jégen.

2002. január 30.

Mikor tükröt tartasz elém,
Arcod látom, mosolyod csókolom;
Mikor ujjaid zongoráznak, érzem
Minden idegszálam, ahogy
Testemben összefutnak.

Ha azt mondod rossz vagyok, én elhiszem
Talán megváltozom, talán még sem…

Mikor patakok futnak ajlamon
Szívemre eső esik
Mikor nap süt, de
Szomorú fák hajlanak a szélben,
Mert nem vagy itt.

Ha azt mondod olyan rossz vagyok,
Miért jó neked?
Miért kéred, hogy rossz legyek?

Azt hiszem megváltozhatok.

2002. január 10.

Miért kérsz minden bánatot,
Miért kell az a perc
Amikor láthatod:
Hogyan érzek, mikor félek…

Minden szó, amit mondhatok,
Az életem, és minden vétkem,
S az a kevés jó amit tettem
Tiéd lehet, de itt van még egy:

Kicsiny dobozba zártam
Tedd el kérlek, ne dobd el soha!
Hord magadnál, többet kapsz,
Mint bárki kérhet, azt a

Kezedben dobogó szívet.

2002. január 10.

Mint villám, dörögve
Szivárványt az égre téve,
Vagy napfényt jéggé dermesztve:

Úgy jönnek, mint a cseppek,
Koppannak, robbannak;
Sötét felhőbe bújva lebegnek,
S a szívben vihart kavarnak

S a fák csak állnak
Vizes levelek hullnak
Az ágak recsegve hajlanak
Új karikák íródnak kérgeik alatt.

2002. január 6.

Nevess mert fáj,
S mosolygok mert én is vérzem;
Táncolj, mert kínoz,
S veled leszek, hisz én is vérzem;

Nézd a holdat, éjjel a csillagot,
Újra a tegnapot nem láthatod;
Mert megfordulnak, s elhozzák a napot,
Ne tudd: hol vannak a csillagok!

Nevess, mert könnyes a szemed,
Én sírok még, emlékezek;
Táncolj szabad, könnyű tested,
S lelkem száll veled, merengek.

2002. január 06.

Mikor eljön az éj, és felhőbe bújik a telihold,
Vak denevérként szállok a szélben éhesen;
Míg a földön múlt árnyéka a folt,
Magasba tartom, az égre széttépett szívem véresen;

S megannyi ág, és levél zúzza szárnyam,
Sikítva zuhanok öntudatba, és félek élni;
Ahogy elvész a fény, mibe eddig fönn’ kapaszkodtam,
Sírok szakadt szívekre nézve: s rettegve hullok alá sötét árnyakhoz megtérni

2002. január 2.

Hegedű, hosszú; gitár pereg;
Hegedű, szaggató; jajgató,
Üvöltés: mély torok tépi szét
A hang minden színét,
Kiálltja nevét;
Minden bűnös tettét

Dob robban, az őrületbe hevít
Vörös rózsák, a fény
A padlón a sarok koppan
S a testre feszülő kéz,
A tangó segít, ó segít…
… élni így.

Úgy ülsz dobozban csendben,
Ahogy szíved elhagyott,
A vér kiszáll, testeden
Az élet hagyott nyomot

Nyisd, szakítsd szét mellkasod,
Ordíts dühöt, átkozó szitkokat
Mert tőrbe csalt a tündér megint valakit
S azt kérdezed: miért te vagy?

Ne öld meg a szépet, s a jót ott
Belül kérlek, csak hallgass, hallgass
Felejtsd, nézzed: egy szárnyas,
Színes lepke, fényes angyal lény,
Hogyan fújja rád gyógyító csillag porát

Gondolj ránk, s látom
Szájad szélén görbül az él
Mert tudod gondolunk rád,
Édes könnyed hulljon
Cseppenként dobd el magadtól
A szerelem mérgezett italát!

Ahogy a nap, s a hold
Kézen fogva járnak,
De nem látod, mert
Leplezi hajnal, s az alkonyat;

Ahogy erdőben vad bújik
Társához halkan,
De nem látod, mert
Elrejti a sűrű, s a katlan;

Ahogy a fű száll hajlik
S csak gondolat az érintés,
De nem látod, mert
Csak simogató érzés;

Úgy vagyok veled:
Szelíd fuvallat arcomon
Meleg víz, ringatás;
Pirosló rózsa ajkamon

Titkunk, édes titkunk
Az ölelés, bódító illatod,
S a méz ízű simogatás;

Titkunk, édes titkunk
Kiáltom némán szememmel
Ó kedves, kedves Eszter!

2001. augusztus

Mikor leomlik egy kő:
Megkapaszkodunk;
Mikor ledobják:
Megbocsátunk

2001. augusztus