Verseim – My poems
Ahogy felhő hull a földre
S a meleg széllel száll vissza a légbe;
Mint ahogy van valami,
És nincsen még se;
Ahogy el nem hiszem én se’,
Hogy a föld fordul meg éjjel,
Mert fáradtan kel a nap mögüle,
Nyújtózva reggel egyet álmosan,
Lehajtja még egy felhőre fejét
Mielőtt egész nap ragyogni fog
Ezüstben üdvözli a korán induló vándor szárnyakat
Olyankor a hajnali dér úgy csípni tud.
2001. augusztus
Azt kérted mondjak:
Csillagos eget; napba néző
Boldogan könnyező szemről
Rímeket: ahogy rád gondolok,
Ha bármikor nézem a fellegeket;
S százszor száz szavam
Kevés, hogy ezerszer ezer gondolatról
Meséljen neked, mert veled töltöm
Minden álmatlan éjszakám
Te állsz izzó ágyam felett;
Minden méreg, mi belül éget
Napról napra elhagy, s tisztít
Minden perc, míg beszélsz, lelked mosolygó
Angyal hangjai vonnak szorosan magadhoz,
S én hagyom, te állsz minden el-elhaló érzésem megett.
2001. augusztus
VT
Fekszem a hátamon,
Szívemből lelkem tör
Az égbe, bordáimban
Kapaszkodó
Ágakká, levelekké
Érve, s törnek a fénybe
Apró galambok szállnak
Messze, lelkemben
Elveszve, tűnnek el, s
Hullnak le.
2001. augusztus
Nem kérdezem már
Miért nem szeretsz
Miért nem hiszel nekem
Nincs miért gondolni rá
Miért mosolyogsz
Miért hallgatsz
Te sem kérdezel
Vagy igen, de téged sem
Érdekel, te is nagy csikó vagy.
2001. augusztus
VT
Fekete köpenyét veszi
Az éj, foltos öreg vászon
Csillag ég;
A szemek távol, más
Tájakon járnak, látod hull
A könny;
És olyan mélyről
Érzem ahogy meghasad
A szív;
És senki aki hallja, senki ki
Látja, sötét magányában
Az elmúlt időt.
2001. július
Homok szemek hullnak
Kezemből, viszi a szél
Őket; ezer fuvallat
Össze szedném újra mind
Kik barátaim voltak;
Vagy miért is futnék,
Miért is kutatnék
Találkoztunk, beszélgettünk;
Jöttek, s elmennek
Hagyom, hogy menjenek:
De egy csak egy szem,
Az a csillogó, ragyogó
Őt ne hagyjam, ne veszítsem
El, s kezem kezébe fonva
Örökké maradjon meg nekem
Szeretem
2001. július 7.
VT
Miért van így,
Hogy akarok mindent,
De a csillagok
Mondják meg, oldják meg
Az életem, s
Bárhogy teszek ellenük,
Velem tesznek ellenem:
Miért van így?
2001. július 4.
Gyűlnek a szavak
Az ostoba, az okos
Szavak bennem,
A forró víz dobná
Félre a tetőt, ahogy
Kitörnék innen
Ahogy a szavak
Törnek ki belőlem,
De nem hagynak el
Még azt is elnyelem;
S forró, szétvető
Nyomás duzzaszt,
De nem mondhatom el,
Aludnom kell,
Holnap jó lesz minden.
2001. július 4.
Félek ma, hogy félek holnap;
De félek, ha ott leszel; hiszen
Végre ott leszek, hol te vagy;
Akár rám nézel, akár nem:
Én erős leszek, s szólni fogok
Hozzád, hogy ne higgy senkinek,
Mert én hozzád jöttem,
S érted teszem, bármit is teszek!
2001. július 3.
VT
Egyszer nekem is lehetne
Egyszer nekem is lehetne
Valakim, aki megérti
Miért szeretem.
Egyszer valaki majd,
Majd megérti, hogy
Szeressem, s azért
Szeret, mert szeretem.
2001. július 3.