Kategória: Lhotka László

Én elhittem,
Hogy tényleg az unokáinktól kaptuk a Földet,
Mi felelünk rajta minden életért,
Hogy azért nem csak a rossz győz, de
Érdemes élni a holnapért;

Már tudom,
Együtt építjük a csöndet,
A sötétben világító halmokon,
Nyolcmilliárd vak és süket,
– mit is érdemel, Made in Föld minden puszta csonton;

Hiszem, hogy
Mindig a rossz kap minden jó lapot,
De míg mi osztunk nekik folyton:
Kapják meg ezt az üres XXI. századot,
Majd Nagyapáik szelleme kísértsen útjukon.

2022.08.27.

Viszonzott és viszonzatlan Szerelmeim:
Emléketek soha el nem múló,
Karcolatok testemen és elmémben
Múltba révedő könnyes mosoly,
Szemetek tükrében a film:
A miénk.

Én nem tudtam, hogy így fáj,
Mikor semmi nincs.
Mikor már csak körbe vesz
Az üres lebegés.
Mikor már csak egyedül él
Bennem az életem.
Egy egész születés és halál,
A végtelen.

Annyi hang, annyi test,
Annyi kép, annyi est:
Félek kis sárga félhomályban
Hová annyit menekültem.
Volt aki elkísért és volt
Akire vártam, de lelkem maradt;
Én már itt vagyok egészen, veled;
Hallgatom ahogyan létünk neszez.

Nincsen oly’ mély tenger a szívben
miben elmerülve egészen
életünket látjuk viszont Szivem;

Nem jön már lelkesen barát sem,
Nem ölel annyi boldog könnyel
Mint akkor szerelmesen;

Behunyt szemmel keresem halkan,
Lent, valahol nagyon mélyen:
Ahol érint, fogja kezem, jön velem…

Felhőbe vágyunk,
Repülni, könnyen madárként;
Felhőbe fel,
Mindenünk, tudásunk;
Felhőbe fel,
Pihenni, s lenézve rád:

De én még a Földre vágyom,
Hagyom minden tudásom
Csontok közt kattogni,
Fájó derékba, testbe zárva,
Kezedet megfogva
Szeretni itt.

2021.02.14.

Falra festett gyönyörű angyalok,
Fehér ruhátokra vörös vért sírjatok;

Városban bonyolult gépek: a férfi és a nő,
Szörnyű cégérek alatt együtt őserő;

Sugárzó szűz anyák romlott magot hordjatok,
Felsíró torzszülött magzatok hirdessék:
íme az Ember!

2020.01.04.

Szavakkal törik el karom,
Bilincs a gondolat,
Önmumifikált szerzetesként
figyelem az évszázadokat.

2020.01.31

Hogyan lesznek a hangok,
Tüdőnkből mint rezegnek
Végig a szív mellől,
Ahogy pattannak a nyelv hegyéről
S mind fülünkbe száll?

Valami onnan mélyről
Adhat csak ihletet
Elmondani Neked:

Hogyan leszek hang
Szívemből rezgő
Csak ízlelem nyelved hegyén
Ahogy mind te vagy,
S én vagyok neked.

2019. december 27.

Melyik életem keresem újra,
Napokban és éjszakákban?
Honnan a sok díszlet
ha lehúnyom szememet?
Mert látom a már megélt jövőt?

Mire vágyom? Tündökölni hírben,
Takarózni névben?
Semmi majd a holnapban…
Hová vágyok mindig?
Meglelem az elmúlást?

Ki akar örökké élni?

2019. október 15.