Verseim – My poems
Te, hallod? Emlékszel még
Rám? Tudod, aki köszönt
Neked, mosolygott, s akire
Vissza mosolyogtál;
Aki fogta a kezed: nem?
És Te, Te hallasz?
Hallod amit mondok;
Csak megszokásból nem
Válaszolsz; látom jobb
Így neked, elfelejtelek;
És Ti, láttok engem
Onnan a szomszéd asztal
Mögül, ahová bújtatok
Mikor beléptem? Ti is
Előlem menekültök el?
Én hová fussak magam elől?
2000 augusztus 23.
Háborgó vízre veted
A süllyedő hajót?
Ím legyen halála általad,
S a sorsé egyben:
”Mi kegyetlen”- mondod
Majd, mit ő tett, s ő tesz
Veled majd úgy, s váratlanul
Miben bűnöd kétszeres lesz!
2000. augusztus
Elrejt némaságtok,
De látom arcotok,
Ha nem is néztek rám
Meghallom suttogás’tok
Ha nem is mozdul ajkatok
De arcomba vágjátok
Bosszú ökleiteket; ne
Ocsmánykodó színészettel
Hasítsatok békétlen lelkembe, mert
Magatok ellen fordítjátok pusztító szívemet!
2000. augusztus
A csend beszél
Két üveg után, már csak
A némaság mondja neked mi van
A kedves hangok,
Mit hord a levegő,
Melléd ér, s válassz:
Ki utál kevésbé,
Válaszd őt;
S szeresd, adj neki mindent
Holnap már nem is érdekes
Úgy sincs semmid
A csendbe burkolózz ha kérdez;
Add oda álmaid
Nem kell csalódnod már
Többet, mert nincs már semmid
Vége a hazugságnak,
Mert hallgat, de nem ért
Meg. Ne kérdezd: élet
Miért, nem ölsz meg
Büntetés minden perc
A levegő, izmaid fájdalma
A csend beszél
Két üveg után, már csak
A halált vágyod, a megnyugtató halált
2000. július
A múltban kereslek,
A fák között, s a réteken
Vágtában, s lépteken
De már csak felhők közt érlek;
Tavaszban, nyárban, őszben,
Míg füvet látsz a réten
Látlak én is boldogan
Szaladni, s végtelen
Télben eltűnni;
És én: búcsúzni jöttem
Hozzád, mert itt a tél:
S borit az elhullt levél;
Búcsúzni jöttem barátom
Megköszönni az éveket, a végtelent
Emlékezni minden léptedet
Búcsúzni jöttem hozzád
S csak a hűvös porhüvely köszönt:
Bocsásd meg nekem:
Jó utat a végtelen zöldeken Barátom!
2000. július
Harcolni jöttünk
Harcolni erre a világra;
Bűzös, mocskos országot,
Zakót, egyenruhát szolgálva;
Egymás hátára kell másznunk
A másikat a mélybe taszítva
Ne legyen erőnk, s időnk
Vígságra, boldogabb napra
S míg a hófehér mosolyúnak
Oly szuvas a foga, már
A sötétség is fehér ingbe bújva
Fogad, s elveszi mi a fogtömés
Után megmarad.
2000. június 21.
Oly sok a bűnünk,
S az élet oly rövid,
Hogy megbánjuk,
Mit elkövettünk
Bármily kevéssel
Sértették is az ég
Szavát tetteink.
2000. június 21.
Nem merek elaludni,
Mert félek, hogy
Holnap felébredek
2000. május 19.
Már megint
Csak magamban beszélek
Hozzád, mert
Te már nem is létezel,
Már más valaki vagy
Nem te vagy akit
Szerettem, valaki
Más van abban a testben,
Csak a képek a falon,
Csak színes kemikáliák,
S a papírok őrzik a lelkedet
Nekem örökre.
2000. május 19.
(Szilvi)
Vágyom aludni
Szeretem mikor álmodok
Szeretnék aludni
Vágyom rá, hogy újra érezzem illatod,
Ha majd örökké alszom
Oly békésen
Csak rólad álmodom
Egy lányról akit elvesztettem.
2000. május 19.