Verseim – My poems
Néha tényleg elhiszem csak egy ember vagyok
Embereket látni, tudni szeretni akarok, többet, s
Többet; Arcokba, arcokba nézni akarok
Szemekbe nézni, olvasni akarok: életeket,
Hogy lelkünk csodája bennem csírázzon,
S nőjön a világ felé;
Mondhatnád lehetnék színész, kinek
Lábai előtt hever a néző sereg
Vagy zenész, kinek hangjától áll meg az ész
De én el akarom hinni talán tényleg csak
Ember vagyok: két lábbal, két kézzel,
Egy tollal.
1998. December
Korom az ég
Ékszercsillogás:
Álomba ringat már
Az éjszaka:
Arcunkon folyik le éppen,
A fájdalom húsunkban
ebédel:
Holnap már másképp
Lesz minden, igen
Holnap másképp lesz
Igen.
1999 január 1.
Biz’ jön majd ki
Kezedbe ajánlja kezét
Tenyéren hordván életét
Idő hozza el
Természet rendje szerint
S neked fogadván a törvényt,
Tenned kell a szóért
Utadra térsz ezért
Talán majd kopott múlt kincseire
Gondolva egyszer: emlékezel;
Rám is; bús szememről ismerszik meg
Sejtető alakim; nem szól majd
De akkoron tudnod kell kínjaim fel-fel
Lobbanó merev ránca hol tekintett egykoron:
Mint időzöm a lét, s elmúlás vigasz
Nélküli ösvényein, neked vallom meg
Itt erdő ösvényein, csak neked
A nagyvilágnak, hát adom íróm könnyeit,
S nem megértés az mit megérteni lenne vigaszom,
Csak legyőzni a test végeit,
Átlépve azt mi agyam űri mivoltának
Koponyát szab, bőrt, hajat
Levegőbe vágyom, semmivé
Megfogni az időt, az mételyez
Mi bűn, ha teremtőnket kívánom
Elérni, életem dobva el ezért
S nagyon félek, rettegek, megrémülök
Tudván elveszítelek téged, s barátaim,
Szerelmeim; vágyom hát birtokolni mind
Ez szakít, s dönt a porba el: veszítek.
1999 január 3.
1.
Játszanak velem
A réten, az égen
Elbújnak pajkosan
Eltűnnél előlem
Keresve őket
Csak rád találok
Kacagnak erről is,
Lökdösnek, vidámak;
Néha elbuknak, avarban
Kezük’ sérti fűszál
Eltűnnek zavartan:
Ha látják sírtál.
2.
Ha valami meghalt
Valaki hiányzik
Eljönnek érted
Hozzám vezetnek
Te voltál mindig is
Amerre kereslek
Hozzám szólsz, érintesz
Hopp: már eltűntek.
1998. November 19.
Kezedben tartani kezem
Szemedben látni szemem
A gondolatok apró, puha érintését
A belőled áradó borzongató, melengető,
Ölelő, arcomon suhanó leheletet:
Végtelen nyár, napsütés;
S csodák, csodák, varázsok
Merre vagytok, mit csináltok
Mikor óriásokon rohannék át,
Hogy láthassam, pedig nem csak
Álmok, óceánnyi vágyak:
Általkelni az utcákon;
Bekopognék ajtódon, várnál nagyon,
Kinyitnád és eltűnnénk
Hajón a levegőben
Minden rosszon, bajon, bajon át
Elmehetnék messze innen:
De már hagyom, hagyom: máris alszom
1998. Október 27.
Ebben a világban lépni,
Ebben a világban érezni,
Ebben a világban létezni:
Ha várnak a felhők…
Ebben a világban szólni,
Ebben a világban nevetni,
Ebben a világban szeretni:
Ha várnak a fák…
Ebben a világban adni,
Ebben a világban elvenni,
Ebben a világban alkotni:
Ha várnak tóparti séták…
Ebben a világban: Most,
Ebben a világban: Kell,
Ebben a világban: Akar:
Ha várnak a szélfújta búzamezők…
Ebben a világban: Rend,
Ebben a világban: Élet,
Ebben a világban: Halál:
Ha vár az út…
Ezt a világot ha kell,
Ezt a világot ha most,
Ezt a világot:
Ha oly nagyon várnak reám ott.
1998. Október 7.
Születés:
Lángokból jöhettem elő
Tisztára égetve lelkemet
Amikor megszülettem
Gyönyörű emberi vértől mocskosan
Odafönt ragyogott az ég
Mikor ordítottam
Tündökölt a nap
Odafönt a felhők
Felett magában
Közjáték:
Fa gyökerein élve eddig
Most fakoronán éhezem;
Kezünkben száradó leveleket
Dörzsölve porrá:
Elfogynak a fák
Mosolyod fogatlan űr
Szavaid ködként omlanak
A levegőben semmivé.
1998 nyár
Jó itt egyedül a város közepén
Csendben lépni a zajban könnyedén
Nem szólni,
Esőben állni
Ideges emberekkel tömött buszokba szállni
Nem látom őket
Ők sem engem néznek
Jó köztük egyedül
1998 szeptembere
Égető tűz,
Égető tűz,
Éltető lét parázslón űz:
Félek;
Ha ébredek, ha lépek
Börtön utakon
Szeretni félek,
Csak csöndben ülnék
Hallgatni a férgek ahogy
Lépnek, aludnék
De félek.
1998 augusztusa
Milyen szép idő van,
Hűvös, jó lovaglóidő
Innen fentről látszik
A nagy fánk is:
Tegnap meghalt egy ember
Ismertem, talán barátom volt
Láttam is mikor vitték
Most már nincs
Szép szemében gyönyörtüze égett,
Az útnak fénye lángolt
Utolsónak lóra ülve
Végre érve hagyta a világot.
1998 augusztus 21