Kategória: Lhotka László

Ahogy pörög a föld
Össze forgatott minket
Barátokat, aztán meg
Szerte szét:
Máshová, másokkal össze;

De hová lesz az a sok emlék,
Miért csak olvadt gyertyán át
Pislogva világít és hevít:

Keresni a múltat, vájkálni a szívben,
Kutatni zavaró gondolatot méllyen.
Csak szédülve tépni körmökkel
Az áttetsző papír falakon múltunk
Árnyék képeit.

2019. október 3.

Vágyott szavak sorokban
Egy olyan világban, hol csak
Reméli a toll a kéz hegyén:
Szent még a szólam

Feledni nem hagyja a múltat
Annak az idő, kiben lélek:
Nem lehet csalfa. dőre, rest;
Nagy szív e testben és nemes
Imígyen marad ha hagyva lesz
Neki a bölcs; és sorsa végtelen,
Ahogy előtte mutatja útját:
Keresve találni az örök holnapot!

Kézben fogtál
Lépni egyet, csak még egyet
Látod megy ez.
Kézben foglak
Lépni egyet, csak még egyet
Látod megy ez.

Enyémek a hangok,
Mik a testekből szóltak,
Régről mikor még az övék volt;
Sok kis múlt nyújtogatja kezét,
Képek, mind már csak bennem él,
Hullámzó idő húrjai;
Hova lehúllok én is,
Eső cseppje a nagy egészé,
S fel megint örökké.

Szép szavakkal, szép hajadba
Szellő fújja át a Nappal
Szívem mit mesél

Ujjam minden érintéssel
Szívem mondja bókjaimmal
Ajkad mit zenél, felém

Tested minden mozdulatban
Lelkem fénye mozdulatlan
Szeretlek ne félj.

Emberek tűnnek el;
Arcok, ismeretlen
Szemek megkopott fénye;
Helyek, elérhetetlenek.

Valami nem jött,
Valami elment,
Valami nem lesz,
Valami elmúlt;

Valahol ott van,
Valahol megvan,
Valahol jól van,
Valahol rend van;

Valakit vártam,
Valakit hagytam,
Valaki megjött,
Valakit láttam;

Valami, valahol, valakivel…

Itt maradt minden kép,
Kezemben tartom,
Fejemben él,
Ébren élem újra át
Minden pillanatát;

Arcok, hangok, érintések,
Balga és bölcselő szavak:
Magamban maradok magam,
Magamban veletek
Hol az életre lelek.

Nem látom a holdat
A város fényétől,
Nem ölelem már a fákat,
Ahogy az ég is magasan van már,
Lépcsőn át nem jutok fel;
A halál is messze van.
Nem érek rá,
Pedig lesben áll.