Ott vagy mindig
S oly vidám
Ott vársz reám …
– Krisztinám-
Vársz
Azt mondod
S én elhiszem …
A város lusta, rusnya
Fekete hóborította
Börtöne; ha elszakad
Láncom bőröve
Nem maraszt
Kivet magából, mint
Test a testet, a nem való
Restet; szövettanából
S áthullva légtéren
Érkezem oda
Hol életem időtlen
Néha oly idétlen
De várva várt, s
Kimérten mosolyom
Miért nem tör elő
Időben …
De látlak …
– Végre
S már rabruhában
Érkezem …
– Rabszerelem
1997. február 3.
Kategória: Lhotka László
Verseim – My poems
1.
Tikk, takk
Tikk, takk
Tikk, takk
Tikk, takk
Ma reggel is felhúzták az órát
Ma reggel is elfújták a gyertyát
Ma reggel is meséltek a múltról …
Tikk, takk
Tikk, takk
2.
A sárgás függönyön
A megriadt falakon
Megpihent a csönd
Amikor megpillantom
Csak én látom …
Tikk, takk
Tikk, takk
3.
Az ég sugárzó napszeméből
Felhő csöppje hull
S földet érve fagyva koppan
Hisz ő tudja jól …
Tikk, takk
Tikk, takk
4.
Pókfonálból Pók
Ruhát sző: fél;
Lemenő Nap
Felhőfátyol
Sötét ruhát ölt …
Tikk, takk
Tikk, takk
5.
Álmos szoba
Téli csöndje
Benne nyugszik
Egy újvilág bölcsője
Vele alszik összes éve …
Tikk, takk
Tikk, takk
6.
S az Öreg
Ősz fejére
Álmok hullanak …
Tikk, takk
Tikk, takk
7.
Nem zavarja semmi
Álmát, csak
Egy pillanat …
Tikk, takk
Tikk, takk
8.
Mint pillangó kél
Földi bábból
Röppen elő
A szobából
Körbe leng, s elillan
Csak én láttam …
Tikk, takk
Tikk, takk
Tikk.
1997. január 16.
Az úton sír egy asszony
Én meg tömött buszokon zsúfolódom
S ki kérdezi meg tőle miért ?
Míg nekem e vajúdó világ
Fájó gyötrelméből kell
Életre szabadulnom
S ki kérdezi tőlem hogyan ?
A sors hiába futsz,
Elér és eltapos
Hiába futsz …
S az a szegény
Ki a buszmegállóban
Csikket keres
Elérte őt is
És meglakolt
Mert szeretett
És szerelmes volt
S ott az a néma nyomorult
Ki kenyérért szemétbe túrt
Megvakult.
1996. október
Adj, adj
Semmit ne kérj !
Adj ,adj
Csak adj, és ne kérj !
Ha nincsen semmid
Amit elvehetnének
Békén hagynak
Talán észre sem vesznek
Hagyj, hagyj
Semmit ne kérdezz !
Hagyd, hagyd
Csak menj, és ne kérdezd !
Ha nem tehetsz semmit
Amit megköszönnének
Hagyd békén őket
Talán észre sem vesznek
Most menj, menj
Felejts el mindent
1996. augusztus
Ne szóljon szó,
A hang ne zavarjon !
Felkelt a hold
Mert a nap leáldozott
Volt, s elmúlt
Gyász harang nem siratja
Csak bennünk szól
Mi tudjuk csak kiért,
S miért, hol …
És kár már a könny…
Hisz lehullva
Szívünkbe ólomként
Csöppen be
S lehúz !
Hát miért sírni mond ?
Ő már örök mezőkön jár
Miért fájjon emléke mond ?
Hisz most már Ott él tovább …
S porágyára hulló tested
Öntözi forrását lelkének
Benned éled újjá
Hagyj helyet hát magadban
Végtelen zöldeknek …
Elhagy az idő …
Legyen az majd boldog emlékezés
Volt boldog; s te is,
Elmúlt …
1997. január 7.
1.
Kedves tavasz
Téli virágja
Bensőmben rügyez’
Szerelmem kitárja;
S testeden dombocskák:
Mint függő szőlő fürt;
Nyíló lombocskák:
Mi szüreti harcra küld;
Mert nektárod
Mézlevét
Dongóhad
Védi meg;
2.
És akár kutató
Kezében mágnestű
Próbálok fordulni déllel
Észak felé
S kezem: csak hangom
Ujjaim: a szó
Testeden mondatom
Csak lelkednek való
Igém ott pattan,
Torkom kapará tested válasza
Vág a puha bársony bőr
És a plüsstakaró
3.
Pedig ne szállj
Szelíd galamb
Riadt szárnyán
Tova !
Hidd ! bennem
Meghalt az ostoba
Szívtipró ostroma
Felégett létrám összes foka
Csak koppantok halkan
Hogy engedd meg újra
Csüggeni ajkam
Szikrázó szirmodra
4.
Vesd ha félsz!
Beszélj, mond szavad
Engedj zsibbadó szívednek
Válaszd meg hangodat
Add gyöngy kacaját
Boldog lelkednek
Add vérét
Dobbanó szívemnek meg
Kedves tavaszom
Éltető virágom
Bensőmben rügyezz!
S lelkemet kitárom
1997. január 7.
Kihunyt a láng,
Elfújták a gyertyát;
Csontjaimra tapadó,
Izmaimat mozgató
El-el akadó szívemben
Vaksötétben fekszik a szerelem
Betegen
Meghalt a fény,
Körömre égett a gyufa már;
Mert Őt sem dobtam égve
A tálba; ahol
A többi végigégett vár
Elszökött a füst,
Az élet nyitott ablakán;
Aztán rád gyújtok megint
Míg nézek a hamuba tömött
Csikk után …
1996. december 19.
1.
Egy álom, mint a folyó
Örökkön változik
És az álmodó, mint egy hajó
Hullámát követve úszik
Próbál megtudni mindent róla
És nem tudja meg soha
Még mit tartogat
Neki minden nap újra csak
Örök ütközet
Akit épp’ hogy csak
Partra nem vetett
És én siklom csak csónakon
Míg a folyó partra vet
Mint égi szárny
Szél hátán
E hullámok fellegek
Repítenek, s útjaim
Soha nem érik végüket
‘Mint siklom csónakon
Míg a folyó egyszer
Partra vet
2.
Sok éve már, hogy
Lelkünk félre áll
Hát repítse hullám
Előre most
Addig a holnapig
Mígnem keskeny
Partot mos
Ne ülj hát ott
Ne hidd: szavad megnyugtat
Válaszd a sebes álmokat
Merd járni az árral szemben
Önfeledt táncodat
Igen, ahogy siklom csónakon
Míg a folyó partra vet
Mint éji szárny
Szál hátán
E hullámok fellegek
Repítenek, s útjaim
Soha nem érik végüket
‘Mint siklom csónakon
Míg a folyó egyszer
Partra vet
3.
És ott lesz határa
Zord vizeknek
Tudom ott majd
Elragad
És sokszor hullok alá
Vízpárába, sziklák közé
De a Nagy Kapitány
Fogja kormányomat
S a vízesés távolról
Már csak kedves
Szivárványt mutat
Igen, ahogy tovább siklom
Égi szálakon járó álompók nyomán
Suhanok az élet álomfolyamán
1996. december 14.
Garth Brooks: River
Látod nem mondtad el
S most már nem vagy itt…
S nem mondasz el semmit nekem
Nem hallom többé szeretve kínzó szavaid
Elmegyünk, felnövünk
S felnőtten könnyen felejtünk
Hogy más világban éljünk
Más életet éljünk, mit szeretünk
S fiatal vágyaink
Már csak öreg emlékeink
Mert felnövünk egyszer
Mert elrontottuk sokszor
És én még itt vagyok
De Te elmész felejteni
És én itt leszek mindig
Mert majd rád gondolok
És én nem leszek már ott
Mert te nem gondolsz rám
Mert volt egyszer,
De elmúlt a pillanat
Látod ne mondtad el
S már elszaladsz
Mert könnyebb mint szólni
Hát szaladj, szaladj …!
1996. december 9.
Mint e Papírvirág szirmai
Kedves lelked lombjai;
Mit simítva bontok ki
Édes szíved zárjai;
Mind e Papírvirág szirmai
Kedves szavad betűi;
Mire vissza-vissza gondolok
Rádnézek és hallgatok…
1996. november 27.