Kategória: Lhotka László

Fáradt fák alatt az Ősz
Megáll néha s elidőz

Sóhajt egy hatalmasat
Rázza, tépi a lombokat

Mint régi vasról rozsdafolt
Egy öreg levél a földre hullt

Nézi az Ősz szótlanul
A levél havas: Ő elvonul …

1996. október 9.

Lángoló jég
Izzó hóparázs
Forró kályhaként
Hevíted
Testemben a szívet

Fiatal öregség
Újkora köszönt
Hívó természet
Ösztöne elönt

Félre bár félsz
Félre a szerelem
S őrület dúl bennem
Vihar gyalázza testem
Nem hagyom szerelmem

Bárhogy ne-is szeressen
S badar kicsavart mondatok
Üres testem szólít hogy megtegyem
Majd akármit mondhatok

Már nem lesz ezután
Új: sok
Csak akkor, ha
Kiérdemel Ő is:
Ha majd szeret

Megtart a szeretet Minket !

1996. október 6.

Szar ez a világ megmondtam én
Szar ez a világ megmondtam én
Szar ez a világ megmondtam én
Szar ez a világ megmondtam én

Barát vagy ellenség
Szerelembe ne essék
Mert az nagyobb ellenség
Megmondtam én …

1996. szeptember 29.

Kutyák hangja kísér
S fennen fénylik a hold
Földön túli világ
Csillagfénye gyúlt

1996. szeptember 28. éjjele Tinnye

Nincsen se életem
Se istenem
Se pénzem
Se fegyverem
Hogy megvegyem
Vagy elvegyem
S eltűnik a végzetem
Mert szünetel az értelem
Csak a türelem
Az érdemem

És engem nem hat meg az élet
Engem nem vár a halál
Mert csak eltelnek az évek
Ahogy elszáll egy madár

Nincsenek útjaim
Sem bérletem
Se kedvem
Se érdekem
Hogy belássam
Hogy innen el kell mennem

Mert nincsenek vágyaim
Nincsenek barátaim
Mert ez nem is én vagyok
Nem is itt vagyok – talán

Itt mi vár
Itt mi vár ?

Tudom van valamim
Van valakim valahol
Talán

1996. szeptember 19.

Egy halott béka
Álmos szemébe nézek
Látom benne a
Pókok városát

Éjjel ébred
Nyolc kézláb lépked
Hasadon, nyakadon, hajadon jár
Az agyad körül hálót csinál

Én a pókok városában élek

Van aki megöli társát
Felfalja kedvesét
És van ki víz alatt él
Vagy a szélben lebeg
De mind húsunkból él

Én a pókok városában élek

Egy légy vagyok
Aki szabadon száll
Míg egy hálót nem talál
S a gyilkos sál
A nyakamra kerülő selyemfonál
És pók közben unottan telefonál

Míg én halott béka
Álmos szemébe nézek
Benne élek
Ő tudta
És én is a pókok
Városában élek !

1996. szeptember 19.

1.
Műanyag bábuk figyelnek
Némán engem
Várják mi történik ott
A kirakaton túl
Nézik az embereket
Távoli utakat lesnek
Vajon hová mehetnek
Vajon honnan jöttek el ?
Befelé figyelnek
A telefonra várva
Hogy hívják őket
A szemközti porcelánbabák
Akik ott ülnek egyedül
Egy régi régiség boltban

2.
S ők nem futnak el
Nem mennek sehová
Nekik nem fáj a zaj soha sem
És ők néznek, és látnak
De te nem látod rajtuk
A fájdalmadat
Ha lelkébe látnál
A bábuknak
Megtalálnád magadat
Mert ők sírnak
Ha előttük egy remegő
Kéz kenyérért
Szemétbe túr
Te elmész mellette
Szótlanul

3.
És nem akarod látni
Nem akarod tudni
Ezért nem mersz
Műanyag szemükbe
Nézni ..

Elmész, vár a világ
A kirakaton túl …
De a bábuk csak
Állnak,
Vissza várnak
Figyelnek némán
Szakadatlanul

1996. szeptember 19.

Mióta állok, és járok
A földre vágyok
Minden álmomban
Ott lent sétálok
Elhagyom az eget
Mi most felettem lebeg
S néha betérek hozzád is …

A szeretet bárjába ücsörögni
A szerelem tálából csipegetni

És csak te hajszolsz
És csak te itatsz engem
Hogy e szerelemben szenvedhessem
S nekem e földi testemet kell
Részegen vezetnem

De csak te téríts,
Csak te ítélj engem
Csak te altass,
Hogy többé ne kelljen
Semmire emlékeznem !

1996. szeptember 19.

Felejtsd és hagyd el
Szívednek átkát
Elhagyó szerelmed
Könyörgő sírását

Féregként vergődő
Testének táncát

Hagyd el, hagyd el
Hagy folyjon ereid
Medrében véred
Tovább szíveden át

Tisztuljon ki tüdődben
S vele lelked ki fejedben hát !

1996. augusztus 21.

1.
Ó költők verse
Ó rímes költeménye
Adj nekem színt
Szemem szivárvány
Sorain hagy tekint

S a festett szobor
Kalapács ütötte finom
Vászon ráncain sikló
Ecset vonását
Hagy érezzem
Zongora húrjaként pengesse
A pók lakása szálait
A szél
Játssza miről testem
Mesél

Érezze mindenki
Ahogy a természet harmóniája
Bennem zenél
Hagy borzolja lelkünket
Rázza csontunk’ velejében meg

2.
Ég, ó ég
Jusson kérlek rám is
Művészek bölcsője, ágya
Bársony múzsa csókja
Végtelen tintával
Pennámat megáldja

S adj kérlek
Papírt is hozzája
Szívem árva árja
Ne találjon gátra

Lelkem testvérpárja
Leljen egymásra
Testem végre
Találjon igaz gazdára !

3.
Kitekintés:

Ó köszönöm !
Világok, emberek
Hogy így
E rémes rímesek
Mindig elmerengenek
S nagyok útján
Gondolatim elmerengenek

Add meg, ha eltemetnek
Az emberek majd rajtam is
El-elmerengjenek …

1996. augusztus 10-e éjjele