Verseim – My poems
Nap süt kint
Bent vagyok
Meleg van
S megfagyok
– Vágyom a nyarat
Álmosan fekszem el
S a városban csak
Testem hever
– Várja a nyarat
Izzadó testemnek
Cseppjeit törlöm le
Álmomban mosakszom
Hűs patak nedvébe’
– Vágyom a nyarat
Hol van a természet:
Zöldellő utcakő …
Megfolyó kövek közt:
Fű, semmibe növő
– Várja a nyarat
Tiszta feketeségben
Csukott a szem,
Sárga fény világít
A közelben;
A képek,
A némafilmek;
Az árnyékok,
A fények
Mind
Melegek, mélyek
S a friss csönd;
A fülben erek zenélnek
Felettünk bolygók forognak
Csillagok henyélnek,
S egy pillanat:
Tágul a tüdő
Gyorsan, könnyedén
Egy lépéstől
Fény fröccsen az orr hegyén
-Sárga
A szín a fény,
Az orr látszik csak
És a kéz
Sárgán, feketén;
Megvillan az arc,
Egy torz amőba folt,
Ahol az arccsont,
Mint hold, világít;
Megcsillan a szem
Elmozdul a kéz
Üvegre tapadó
Pantomim az egész …
1.
S ugyanúgy múlnak
A napok egymás után
Mennyi víz folyt
Le már a Dunán
S mennyiért ?
Mennyi könny folyt
El: harcokon
Annyi barázdát
Szántott már
Arcodon
És mért sírsz ?
Hisz csak
A szív szakad
2.
A ház ahol élsz
Megtagad:
Megtagadod
Magad, s
Múltadat
Otthonod nem marad
Olybá vagy csak,
Mint űzött vad
S te űzöd önmagad
Vihart arat
A szél
A háztető alatt
S egy másik helyen
Összefújja
Az egyedül maradtakat:
Hogy az erdő
Ne álljon
Fa nélkül
3.
Mond hát
Miért aggódsz ?
Nagyobb hatalom
Vigyázza sorsodat
Mint azt hinnéd
Te csak lépj át a felhőn,
Lépd át a látszatot
Állj fel a földről
Végy egy lélegzetet
Friss oxigént
A sejteknek,
Éltesd az életet
4.
És maradj meg
Gyereknek;
Mindenek felett !
Add vissza a hited
Magadnak
Tárd ki a szíved
A gyermekeknek
S ne vedd el a mesét
Mit szeretnek
Ne törd még
Össze előttük
A képet, hogy:
Az élet csudaszép !
1.
Mint elhervadt virág
Vázában állva
Mint elégett gyertyacsonk
Sötétbe zárva:
Úgy élek – napról napra
Egy lány levelét
Újra olvasva
Feledni nem tudok
Pedig akarja
Elbánt velem
Az élet ma is
Egyedül hagyott
Keserű képekkel álltatott
Elérhetetlen combokkal
Egy Magyarországnyi domborzattal
Síkból növő
Gömbölyded csúcsokkal
Csiklandozó hajfonattal
Mosolygó szemekkel
Hagyj! Elég volt!
Ne kísértsd agyam
Testem megint!
2.
Már fáradt vagyok
A vágyakba bele fáradok
Nem is akarom tudni,
Hagyni tűnni
S csak fogadjon
Magába a csönd,
A mélység
Essem a föld
Közepébe
Magánynak
Földjére – újra
Csak ne engedd,
Hogy válasszak
S ne válasszanak
Hagyj élni csak !
3.
De így élni
Nem szabad, hisz
Vágy nélkül
Meghal a szív
Tudom …
Egy csepp a tenger
Egy hang az ének
Egy szó egy vers
Egy perc az élet
Ahogy kimondod:
Semmi, érzed-e
A mindenséget
Az agyat szétvető
Kettősséget
Megfoghatod mi
Távol lévő
Láthatsz vakot, de
Nem láthatsz ahogy ő
S szerethetsz,
De nem szeretnek
Egy végtelen nagy rövidségen
Fényben úszó sötétségen,
Érezhető semmiségen
Múlik minden az életben
Ki érti a szív rejtelmeit
Ki érti egy lány érzelmeit
Megérzem-e sejtelmeit
Ha szeme sarkából figyel ?
Egy mosolyban
Benne van a bánat
A sírásban öröm
Könnye csillan
A napfényben ott
Ragyog a csillag
A tegnapban
Meglapul a holnap
Ki mondja meg
Mikor vagy vidám,
Vagy bezárkózol,
Hogy ne érjen szilánk
Szíved érted,
Vagy másért remeg,
Kicsinyesen;
Vagy aggódva szeret ?
S keserűen húzódik-e szád
Mint mikor citromba haraptál
Vagy mosolyba torzul-e
A bársonyos ajak
Ki tudja ?
S valaki fogja meg kezem,
Midőn féllábnyi pallóra
Lépek én
S közel, távol
Senki sem …
S fogom kezem
Kezemmel
Miközben féllábnyi pallón
Lépek én
S közel, távol
Néma csend …
Senki nem felel
Senki nem figyel
Angyalok, adjatok
Mély álmot
Ez éjjelen!
Istenem!
Nyújts nekem
Oly álmot
Melyből, ha
Kelek: megtudjam
Mint tegyem …
Küld el hozzám
Szent lelkedet
Végtelen kegyelmedet
Téged hívlak
Uram ez éjszakán
Érted szól a fohász
Néked kulcsolom kezem,
Nyitom ki testem
Az nagyobb hatalom felé
Mely érintésére vár szívem