Versek – Poems
(Szilviám)
Mint hajszálak a szélben,
Ez a száll arra, az erre
Búzaszem a vetésben,
Ez erre hull, az arra
Szél akarok lenni, égbolt;
Föld, termő, erős,
Nap, hold, s csillagok
Utat mutatva
Utó irat:
te löksz, te melegítesz,
te vagy a fény:
a te erődből fújok,
a te erődből tartok,
a te erőd vibrál bennem
2000. Január 19.
Toronto
Vágyak dalolva,
Fecske szárnyú álmok
Valahol magasan járok,
Testem rég elhagytam
Amit látsz csak átok
Meghalnék, ezért várok;
Fülembe tűket szúrsz
Ne add nekem tetteimet!
Szemembe peckeket ácsolsz
Ne mutasd a világot!
Lenyúztam már a bőrt
A testről, öreg vagyok:
Szívem él csak, szeretlek.
2000. Január 19.
Toronto
(Szilvi)
Ha meghal egy csillag,
S fénye lehull már
Hol van, keresném melegét
Csak tudnám:
Merre keressem,
S haldokló testét
Befogadnám,
Burka kő,
De benne, tudom,
Benne él örökké az erő,
S ha meghalok
Neked adnám:
Fogd meg erősen,
Ha meghal egy csillag
Szaladj el érte,
Ha meghalok neked adom,
Ha megtalálom,
Fogj meg erősen…
2000. Január
Toronto
Rossz lélek hangja…
(üresen fáj…)
1.,
Ha lángol a lélek, ki látja,
Ha kiáltja ki hallja,
Ha már magába rejti a
Tőrt mélyen, oly mindegy:
Vérében ázik el csöndben;
De nem kiált,
Nincs esélye, s oly hideg
A tőr pengéje
Ég, csak ég a lélek.
2.,
Nincsenek ajtók,
Nincsen ablak
Nem állják utadat falak
Végtelen a világ
Nincsen bilincs,
Nincsen társ mi visszatart
Nincs mélység: repülj csak,
Zuhanjál!
Nincs vég, nincs állomás
Nincs miért maradni hát.
3.,
Nincsen időm,
Nincsen házam,
Nincsen kutyám,
nincsen szeretőm,
ki várjon
Én ölök meg minden
Képet; esőt várok
Vihart érzek:
Úgy jó.
4.,
Árnyék vagyok a sötétben
Hirdetve az életet,
Elmúlás egy bomló testben
Megrágva a lelkemet
5.,
Ne közelíts, menekülj,
Mert barát akarsz lenni,
Mert barát akarsz lenni,
Én is szeretnék valakinek
A barátja lenni…
6.,
Égessétek a múltamat
Haljak meg minden embernek
Örökre, ne emlékezzenek
Befogom az orrom csendben
Nem lélegzem, már nem is élek
Elföldeltek
Hagyjatok nyugodni,
Ne emlékezzetek!
1999. december 20.
Ó, most nem jönnek a szavak,
Kutatnom kell szaggató, forró,
Lüktető fejemben
Pedig neked írok;
De ahogy én beteg testemben,
Szobámban bezárva érzem
Fájó gondolatod, reád ontok
Minden romantikát:
Sírj, bőgjél, ordíts,
Őrülj meg, hogy elveszejtsd
A kórt, gyógyulva a vonzalom
Idős bájából
Aztán ápolj, gyógyíts meg engem is,
Had fertőzzelek megint
1999. december 18.
Egyre mélyebb vonalakkal rajzol
arcunkra kort, éveket
Vésővel üt csontunkba fájdalmat,
hogy érezzük az életet
Nap fénye rántja tűvé össze fájón
pupillánkat, hogy érezzük
a nap, s elmúlás erejét
1999 december 14.
Ahogy a könyvek csendben,
Ahogy a könyvek ott a polcon
Egymás után rendben
Suttognak: háborút, pénzt, bókokat:
Ott ülök én szépen
S a mélyben csak papírlap sercen;
Keresem a hangokat
…én szólok csak…
1999. december 14.
Képzeletem megannyi apró szikrája
Elhintette már a szépség oly sok arcát szívemben
De nincs ily öröm
Versekben megírva, mint kacér szavaid
Elringató víg mosolyú tárgyát boldogan
Szenvedni magamban;
Kezed, hűvös ujjaid forró érintését
Lehet-e feledni?
Álmom magányában hangot hallva
Reád találok, s nem félek életben maradni,
Arcod izzó fényében szeretnék minden nap ébredni…
1999. december 9.
Úgy érzem,…
Hogy távol a világ,
Eltűnök táguló messzeségben,
Még érzékelem a fényt, de már
Nem érzi bőröm melegét;
Úgy érzem,…
Túl sok a kép,
Nincs időm, hogy ránézzek
Mindegyikre már
Állítsd meg hát az
Élet ólom kerekét, mert
Napjaim szédülnek a
Múltba dolgom végezetlenül!
1999. december 2.
Kép
a,
Enyém a felhő,
Amit elfújt a szellő,
Enyém a madár
Aki rebben az ágon
b,
A levegő, a lélegzetem
Benne jár, s elhagy egészen
c,
Ott vagyok a földeken
a nagy fánál
Ahol a nyári napsugár
Hajlik vörös dombokra már,
S vele nem tarthatok sohasem,
Ott várlak mindig kedvesem.
Film
a,
Van valakim,
aki nem az enyém,
Ott a telefon,
de nem hívhatom fel;
b,
Van valakim,
aki nem az enyém,
Ott a telefon,
de nem hívhatom fel;
b,
Van valakim,
aki nem volt enyém
sohasem
c,
Ott vannak a képek
de nem érinthetem,
nem szólíthatom
sohasem.
1999 november 1.