Kategória: Versek – Poem

/ Jelen záloga /

Boldogságom adom zálogul neked
Tükörként tartsd elém, ha látlak
Mert oly hosszú pillanat nekem
Mikor elmész, és lehunyom szemem,
S ha kinyitom újra két karomba zárlak;

Neked adom két szemem könnyét dobozba zárva
Tiéd a dal, a szózat
Rejtsd el az idő elől a teret: ne fordulhasson magába
Zengjen hát virág szirmáról az illat
Mikor csókkal ünnepeljük a múló napokat!

1999. Május 6.

Senkik:
Ti nem tudjátok
Nem halljátok: nektek
Nem szól a húr pengése
Zene színe élet lombjáról;

Nektek fáj a halál
S az élet kínokkal teljes
Falat hordtok szemüregnek
Csak pénzt érdemeltek;

Lelkek:
Kit a galamb megérintett
Zöldellő ágat ad nektek
S elveszitek
Emléket érdemeltek, filmet;

Prizmák lesztek
Felrobbanva, s szétszóródva a
Világ színei, ízei
Kik vagytok, érzések

3.:
Senkik: megértő mosolygástok
Ostoba barom letaglózott
Tudásával marad szemben,

Ezt mondom, s mosolyotokban
Örvendtek emberek, ha’
Éljetek csak örökké, s “szabadon”!

Ajánlva Horváth Lajosnak (SZÜV)
1999 január 13.

Néha tényleg elhiszem csak egy ember vagyok
Embereket látni, tudni szeretni akarok, többet, s
Többet; Arcokba, arcokba nézni akarok
Szemekbe nézni, olvasni akarok: életeket,
Hogy lelkünk csodája bennem csírázzon,
S nőjön a világ felé;
Mondhatnád lehetnék színész, kinek
Lábai előtt hever a néző sereg
Vagy zenész, kinek hangjától áll meg az ész
De én el akarom hinni talán tényleg csak
Ember vagyok: két lábbal, két kézzel,
Egy tollal.

1998. December

Korom az ég
Ékszercsillogás:
Álomba ringat már
Az éjszaka:

Arcunkon folyik le éppen,
A fájdalom húsunkban
ebédel:

Holnap már másképp
Lesz minden, igen
Holnap másképp lesz
Igen.

1999 január 1.

Biz’ jön majd ki
Kezedbe ajánlja kezét
Tenyéren hordván életét
Idő hozza el
Természet rendje szerint

S neked fogadván a törvényt,
Tenned kell a szóért
Utadra térsz ezért
Talán majd kopott múlt kincseire
Gondolva egyszer: emlékezel;

Rám is; bús szememről ismerszik meg
Sejtető alakim; nem szól majd
De akkoron tudnod kell kínjaim fel-fel
Lobbanó merev ránca hol tekintett egykoron:

Mint időzöm a lét, s elmúlás vigasz
Nélküli ösvényein, neked vallom meg
Itt erdő ösvényein, csak neked
A nagyvilágnak, hát adom íróm könnyeit,

S nem megértés az mit megérteni lenne vigaszom,
Csak legyőzni a test végeit,
Átlépve azt mi agyam űri mivoltának
Koponyát szab, bőrt, hajat

Levegőbe vágyom, semmivé
Megfogni az időt, az mételyez
Mi bűn, ha teremtőnket kívánom
Elérni, életem dobva el ezért

S nagyon félek, rettegek, megrémülök
Tudván elveszítelek téged, s barátaim,
Szerelmeim; vágyom hát birtokolni mind
Ez szakít, s dönt a porba el: veszítek.

1999 január 3.

1.
Játszanak velem
A réten, az égen
Elbújnak pajkosan
Eltűnnél előlem

Keresve őket
Csak rád találok
Kacagnak erről is,
Lökdösnek, vidámak;

Néha elbuknak, avarban
Kezük’ sérti fűszál
Eltűnnek zavartan:
Ha látják sírtál.

2.
Ha valami meghalt
Valaki hiányzik
Eljönnek érted
Hozzám vezetnek

Te voltál mindig is
Amerre kereslek
Hozzám szólsz, érintesz
Hopp: már eltűntek.

1998. November 19.

Kezedben tartani kezem
Szemedben látni szemem
A gondolatok apró, puha érintését
A belőled áradó borzongató, melengető,
Ölelő, arcomon suhanó leheletet:
Végtelen nyár, napsütés;

S csodák, csodák, varázsok
Merre vagytok, mit csináltok
Mikor óriásokon rohannék át,
Hogy láthassam, pedig nem csak
Álmok, óceánnyi vágyak:
Általkelni az utcákon;

Bekopognék ajtódon, várnál nagyon,
Kinyitnád és eltűnnénk
Hajón a levegőben
Minden rosszon, bajon, bajon át
Elmehetnék messze innen:
De már hagyom, hagyom: máris alszom

1998. Október 27.

Ebben a világban lépni,
Ebben a világban érezni,
Ebben a világban létezni:
Ha várnak a felhők…

Ebben a világban szólni,
Ebben a világban nevetni,
Ebben a világban szeretni:
Ha várnak a fák…

Ebben a világban adni,
Ebben a világban elvenni,
Ebben a világban alkotni:
Ha várnak tóparti séták…

Ebben a világban: Most,
Ebben a világban: Kell,
Ebben a világban: Akar:
Ha várnak a szélfújta búzamezők…

Ebben a világban: Rend,
Ebben a világban: Élet,
Ebben a világban: Halál:
Ha vár az út…

Ezt a világot ha kell,
Ezt a világot ha most,
Ezt a világot:
Ha oly nagyon várnak reám ott.

1998. Október 7.

Születés:

Lángokból jöhettem elő
Tisztára égetve lelkemet
Amikor megszülettem
Gyönyörű emberi vértől mocskosan

Odafönt ragyogott az ég
Mikor ordítottam
Tündökölt a nap
Odafönt a felhők
Felett magában
Közjáték:

Fa gyökerein élve eddig
Most fakoronán éhezem;
Kezünkben száradó leveleket
Dörzsölve porrá:
Elfogynak a fák

Mosolyod fogatlan űr
Szavaid ködként omlanak
A levegőben semmivé.

1998 nyár