Szavakkal törik el karom,
Bilincs a gondolat,
Önmumifikált szerzetesként
figyelem az évszázadokat.
2020.01.31
Versek – Poems
Szavakkal törik el karom,
Bilincs a gondolat,
Önmumifikált szerzetesként
figyelem az évszázadokat.
2020.01.31
Hogyan lesznek a hangok,
Tüdőnkből mint rezegnek
Végig a szív mellől,
Ahogy pattannak a nyelv hegyéről
S mind fülünkbe száll?
Valami onnan mélyről
Adhat csak ihletet
Elmondani Neked:
Hogyan leszek hang
Szívemből rezgő
Csak ízlelem nyelved hegyén
Ahogy mind te vagy,
S én vagyok neked.
2019. december 27.
Melyik életem keresem újra,
Napokban és éjszakákban?
Honnan a sok díszlet
ha lehúnyom szememet?
Mert látom a már megélt jövőt?
Mire vágyom? Tündökölni hírben,
Takarózni névben?
Semmi majd a holnapban…
Hová vágyok mindig?
Meglelem az elmúlást?
Ki akar örökké élni?
2019. október 15.
Ahogy pörög a föld
Össze forgatott minket
Barátokat, aztán meg
Szerte szét:
Máshová, másokkal össze;
De hová lesz az a sok emlék,
Miért csak olvadt gyertyán át
Pislogva világít és hevít:
Keresni a múltat, vájkálni a szívben,
Kutatni zavaró gondolatot méllyen.
Csak szédülve tépni körmökkel
Az áttetsző papír falakon múltunk
Árnyék képeit.
2019. október 3.
Vágyott szavak sorokban
Egy olyan világban, hol csak
Reméli a toll a kéz hegyén:
Szent még a szólam
Feledni nem hagyja a múltat
Annak az idő, kiben lélek:
Nem lehet csalfa. dőre, rest;
Nagy szív e testben és nemes
Imígyen marad ha hagyva lesz
Neki a bölcs; és sorsa végtelen,
Ahogy előtte mutatja útját:
Keresve találni az örök holnapot!
Kézben fogtál
Lépni egyet, csak még egyet
Látod megy ez.
Kézben foglak
Lépni egyet, csak még egyet
Látod megy ez.
Enyémek a hangok,
Mik a testekből szóltak,
Régről mikor még az övék volt;
Sok kis múlt nyújtogatja kezét,
Képek, mind már csak bennem él,
Hullámzó idő húrjai;
Hova lehúllok én is,
Eső cseppje a nagy egészé,
S fel megint örökké.
Elmentek már, messze mentek;
Sűrűn növő szép zöld fű mind mosolygó fejük felett;
Vissza jönnek boldog estén, hazajáró csillagok;
Elvisznek majd, hogy ha kérem, lépni többé nem fogok.
Szép szavakkal, szép hajadba
Szellő fújja át a Nappal
Szívem mit mesél
Ujjam minden érintéssel
Szívem mondja bókjaimmal
Ajkad mit zenél, felém
Tested minden mozdulatban
Lelkem fénye mozdulatlan
Szeretlek ne félj.
Emberek tűnnek el;
Arcok, ismeretlen
Szemek megkopott fénye;
Helyek, elérhetetlenek.