Versek – Poems
Mióta állok, és járok
A földre vágyok
Minden álmomban
Ott lent sétálok
Elhagyom az eget
Mi most felettem lebeg
S néha betérek hozzád is …
A szeretet bárjába ücsörögni
A szerelem tálából csipegetni
És csak te hajszolsz
És csak te itatsz engem
Hogy e szerelemben szenvedhessem
S nekem e földi testemet kell
Részegen vezetnem
De csak te téríts,
Csak te ítélj engem
Csak te altass,
Hogy többé ne kelljen
Semmire emlékeznem !
1996. szeptember 19.
Felejtsd és hagyd el
Szívednek átkát
Elhagyó szerelmed
Könyörgő sírását
Féregként vergődő
Testének táncát
Hagyd el, hagyd el
Hagy folyjon ereid
Medrében véred
Tovább szíveden át
Tisztuljon ki tüdődben
S vele lelked ki fejedben hát !
1996. augusztus 21.
1.
Ó költők verse
Ó rímes költeménye
Adj nekem színt
Szemem szivárvány
Sorain hagy tekint
S a festett szobor
Kalapács ütötte finom
Vászon ráncain sikló
Ecset vonását
Hagy érezzem
Zongora húrjaként pengesse
A pók lakása szálait
A szél
Játssza miről testem
Mesél
Érezze mindenki
Ahogy a természet harmóniája
Bennem zenél
Hagy borzolja lelkünket
Rázza csontunk’ velejében meg
2.
Ég, ó ég
Jusson kérlek rám is
Művészek bölcsője, ágya
Bársony múzsa csókja
Végtelen tintával
Pennámat megáldja
S adj kérlek
Papírt is hozzája
Szívem árva árja
Ne találjon gátra
Lelkem testvérpárja
Leljen egymásra
Testem végre
Találjon igaz gazdára !
3.
Kitekintés:
Ó köszönöm !
Világok, emberek
Hogy így
E rémes rímesek
Mindig elmerengenek
S nagyok útján
Gondolatim elmerengenek
Add meg, ha eltemetnek
Az emberek majd rajtam is
El-elmerengjenek …
1996. augusztus 10-e éjjele
Önsajnálat: keserű önimádat
S testet rágó féreg:
Könnyű testi bánat
Testet vágyó kéjes nemi vágyak
És mikor egy fonnyadt szív teste
Fentről mélybe vágy
S reggel a lélek nem kiált
Ugyan hova vágy ?
Úr-Isten !
Vágyak, testek, ágyak
Vak bolonddá tesznek
Baráttól baráthoz cibálnak
A belső fény előtt sötét felhők lesznek
Majd csalfa ködként
Vissza-vissza lengnek
Velem az igaz útra
Néha-néha mennek
Hagyják, hogy
Önsajnálat: keserű önimádat
Férge megkívánja édes szívem
Szerelem gyümölcsét
Baráti könny
Igaz termését
‘Hogy halott madárt keltsen
Földanyánk méhében
A szabadság
De már nem
Életre, igen !
1996. augusztus 6.
Földi kép:
Ó vihartól sújtotta tölgy
Ó széltől hajlott búza
Ó mérgektől vergődő kismadár
1.
Ó érzelmekkel sújtotta emberek
Emberekkel sújtotta Föld
Szenvedek !
Mert szívembe tapos a szív !
2.
Ó tudással megvert lét
Lélekkel súlyként tömött test
Mely különben pilleként száll
Hisz látod a nyugalmat arcukon
Mikor elváll’
És ember húzza embert
Súllyal még megtömködi
Mint dohánnyal a pipát
S rágyújtva hamuvá égeti
Ez hát az ember
3.
Ámulok, bebábozódva bámulok
S ha arra jön egy ravasz
Pipa tömködő tavasz
Én önön dohányom égetem
S szív, szív az életem
Ez vagyok én
3.
Ó emberrel sújtotta emberek
Ó szívvel becsapott érzetek
Szeretet, szerelem
Testi vágy csupán
Hisz ágyba vágyunk
Fárasztó nap után
4.
De van-e még
Ifjú, szőke, kékszemű titán
Igen: újra éled az erkölcs
E dér után …
I haven’t nobody
Only the red sun
We are both waking up always
But at night she leaves
The moon is alone
Just a star is following its ways
I’m alone too
And I’m following my dreams
(A nap és a hold)
Nincsen senkim
Csak a vöröslő nap
Velem kel minden reggel
Este mindig elhagy
Egyedül van a hold
Csak egy csillag követi útján
Egyedül vagyok én is
És követem álmaim
The country where you live
The trees what make the air
The place where you’re
Feelin’ the beatin’
The birds who’s flyin’ high in:
Cloudly sky
You are there so alone and aLIVE !
Engedj élni !
Életre születtem
Engedj élni !
Ha már megszülettem
Engedj szabadon
Szabadon élnem
Engedj szabadon
Szabadon meghalnom
Mert zöld mezőn láncokon,
Egyre szűkebb rozsdás rácsokon,
Omló kőfal résén bámulom:
Ott a szabadság !
1.
Lemondatsz mindent
A trónjáról
Elmondasz mindent
A múltjáról
De hagyjál valamit
Az utókornak !
Hagyd, hogy elvontan
Gondolkozzak !
Ha a háromszög
Szerintem négyzet
Miért látod te
Mindig körnek ?
Adjál valamit
A végtelennek
Könnyebb !
2.
Megrántasz mindent
Ha húzható
Elgáncsolsz mindent
Ha buktatható
Te eldöntesz mindent
Ha jó a gravitáció
Megrázol mindent
Mert az élet megrázó
S ki mond nemet
Ha nem lehet
Hagyjál esélyt
Az életemnek !
Az élet nagy sivatag
Ami jó azt sosem szabad
Aki jó velem azt várnám
Az is marad
De nincs esélyem, csak a múltam
Mire vártam mindig megkaptam
S bár élni nem vágytam
Most rászoktam
De az élet nagy sivatag
S hőtől lebegő álomképek
Vezetnek, imbolyognak
Eltűnnek, elhagynak