Skip to content

Kategória: Versek – Poem

Versek – Poems

152. Lázas vers Zsófinak

Forró tűzben ébredő
Lázas lázadó
Téged féltő szerelmes
Tőled elhaló
Fájó testű
Sebzett lelkű
Kínban szenvedő
Nélküled üresen
Rongyként vergődő
Tüskétől szúrt
Ágtól tépett
Őrült haldokló
Lettem

Messzi égő
Szalmabálán
Táncol lelkem
Istenekkel
Alattam dübörgő
Föld
Mit dobogó szívem
Ver
S rángató szél
Tépi testem
Amit tettem
Nem feledtem
Izzó érzést okádó
Örök tűzhányó
Lettem

Érted dúl a
Lángoló láz
Mi mardossa
Testem
S elestem,
Azóta porban kúszó
Őrült önmardosó
Lettem
Nem bírok józanul
Nélküled egy napot sem
Magamat kékes füstű
Mérgekkel mérgeztem
De túléltem
És túlélem
Talán megnyugszom
Ha a halált is
Túllépem

Megdermed
Féltő féltékeny
Szívem
De félek nem marad
Belőlem benned egy
Pillanatnyi emlék sem

Hiába lázad
Lázas versem
Forróságtól leteperve
Fájó aggyal
Földön fekszik
Testem

151. Jóakaró

Miért fáj másoknak könnye,
Miért nincs okom víg örömre ?
Mert egy egész világ szívével
Dobban a szívem?

Miért fáj egy hangya halála
Vízbedobott kőnek nedves sikoltása
Elhagyott szerelmek
Öngyilkos tusája

Mert egy vagyok én is
Része az egésznek
Belőlem indul ki
S engem talál meg

Tudok a rosszról, a gonoszról
El akarom rejteni
Hogy ne halljak panaszról

Bennem eléghet
Tiszta lélekké érhet
Gondot, ki hozzám jön: elfeledhet…

148. Szem a szembe néz

Szem a szembe néz
Kéz a kézbe mész
Nem érted miért
Fáradt lámpa ég
Felforrt a világ
Magadba szívod a
Nap melegét, hevét
S megéget egy
Csillagszemű lány …

147. Lennék csikó

Lennék csikó
Kit simogat
Lennék ágya
Mi meleget ad
Ha éjjel szomjazna
Pohár lennék
Forró álmán
Hűsítenék
Izzó napon
Árnyékot vetnék
Kicsiny szívébe
Nyugalmat lehelnék
Óh !

146. Barátom

Feltűnt már a fény
Oly régen
Messzi végtelen
Tengerben

Felkelt már a nap
Az égen
Határtalan szép
Dűnéken

Ügetünk
Mellettünk szélfújta
Ködsivatag gomolyog
Elfed, betakar

Dombokon folyik le
Elhagy
De felkavar

S egy barátra találok
Ki feldob, s általa
Valósággá válnak álmok

145. Forrón hidegen

Meleg fényből
Sötétbe lépve
Indulok haza
Fújó szélbe
Egyre mélyülő barázdát
Vág szemembe
Millió apró jégtüske

S a hidegtől forrón
Piroslik arcom
Vörösek ujjaim
Kitágul orrom
És hagyom, hogy elborítson
A hóvá fagyott esőcseppek
Már ujjnyi vastag
Jéggé dermedtek -rajtam

Pedig belül izzik a tűz
A jéghegy gyomrában
Lassan olvad a jég
S ha közel jössz
Tested melegít

144. Éjszaka jöjj !

Fű szaga szállt
Egy beton réten át
A falnál túlfestett
Lány állt,
Szívta be illatát

Sütött a hold
Éjszaka volt
Egy fényszóró szórt
Messzi fénykönnyeket
S arcomon lefolyt …

Éjszaka jöjj !
Takarj el mindent
Éjszaka jöjj !
Rejts el mindent
Éjszaka jöjj !
Te is csak éjszaka jöjj !
– Hozzám

A téren egy lámpa állt
Magányosan
Néha pislákolt csak
Álmosan
A felébredt holt
Talicskát tolt
Elbújt előle a hold

Éjszaka volt

Ember hátán csimpaszkodó
Ember lábán rudalózó
Ember húsába markoló
Világ

Egy párból kettő
És kettőből egy pár
Ma valakit elhagytál
Mert valakit megdugtál

Valaki álba ver
Ő csak egy ál haver
Éjszaka bármit megteszel
Bárkivel …
Az agyad, ha ittál
Nem felel
Találkozhatsz te
Itt bármivel
A nappal hiába nevel

Éjszaka volt
Éjszaka volt
Minden nap dél után
Egy újabb éjszaka volt
És eljött a
Tavasz a tél után

Érdekes volt
Érdemes volt ?
Mi történt
Mikor éjszaka volt !?

A falnál még áll a lány
Egy cigit sodor a szél
Az utcán
Kinyílik a dagadó látókocsány
S hallod, dúdol a lány
Arról, hogy tegnap
Elnyelt valakit az ingovány …

Éjszaka volt,
Hosszú éjszaka volt
Elbújt a hold

Éjszaka jöjj !
Ó éjszaka jöjj !
Te is csak
Éjszaka jöjj !

És ha megtalálsz,
Ha túlélem ezt
Az éjszakát
Abbahagyok minden
Belőtt éjszakát
Minden kéjszobát hagyok

Csak éjszaka jöjj !
Ne lőj !
– Csak én vagyok …

143. Holdlámpánál

Holdlámpánál
Köves úton
Éjharmatban
Fájó gondon
– Töprengek én …

Holdvilággal
Eggyé válva
Fájdalommal
Együtt hálva
Csodára várok én …

Álmaimban háborúzva
Nappalokat átvirrasztva
Sínylődöm én …

Fák árnyánál eltakarva
Az  ő suttogását hozza a szél …

142. Agyhasadás

Az acélfolyó
Szürke hullámain
Megtörik a fény
Mélyen hívogató, kemény
Napkorona hasít
Kopottá, unottá lassít
Pedig forr még a dobogó gép
Hevíti az ér vérét

De már nyugszik
Az agyhasadás
Áldott éji kóma kap el

Az acél folyó
Szürke hullámain
Elmereng borongó
Tekintetem

S dagadó, eres
Látószervem
A világon
Pihentetem

Lábam betonba köt
Megdermed a mozdulás
Pedig tennék már valamit
Legyen bár földindulás !

De már nyugszik
Az agyhasadás
Az álom éjjel mégse jön el …