Igazság
Mondjál igazat
De hazugság
Merjél hazudni
Igaznak tűnő dolgokat
Hogy akinek tán
Fájna az igazság
Ne sejtsék, hogy
A vigasság
Valójában nem is igazság
Csak igaz hazugság
Versek – Poems
Igazság
Mondjál igazat
De hazugság
Merjél hazudni
Igaznak tűnő dolgokat
Hogy akinek tán
Fájna az igazság
Ne sejtsék, hogy
A vigasság
Valójában nem is igazság
Csak igaz hazugság
Minden reggel
Látok valakit
Könnyes szemmel
Látom, hogyan megy mellettem
A falon függő képeken
Falon függő végtelen
És a kép olyan védtelen
Falon függő ismeretlen
S hányszor láttam már
Az arcát
Céltalan életemben…
Elképzeltem száz alakban
Ülni láttam tán ablakban
Vagy zuhanni a felhők felé
– Képzelt szárnyakon
Ott állt mögöttem minden sarkon
Csak figyelt, csak figyelt
Csendesen
Elbújt előlem, hogy ne is lássam
Hajnali ködben, borongásban
Ő volt a múltam
Minden reggel ha felkelek
S a tükrök mellett elmegyek
Látok valakit borostásan
Látom, hogyan megy el mellettem
Ha ránézek látom
Épp felém néz
Ő én vagyok?
Ki van a képen?
Falon függő képzeletben
Ott én is más vagyok
Te is mást akarsz
Hát…
Ki van a képen éppen?
Te vagyok?
Azt kérdem mi vagyok
Mi voltam és mivé lettem?
Falon függő időtlen terekben
Kietlen helyeken
Sötét, fénytelen tereken
És mi kopog a kopott
Utcaköveken?
A múltam…
Havasak az utak
A tetőkről jégcsapok csöpögnek
De a só már marja az utakat
Szürke latyak lett
A fehér hóból
Ez lesz minden
Megrontott jóból
És miközben csöndben
Nézed a híreket
A betörő melletted
Szemfüles
Hiszen neki is meg kell
Élnie: valakiből
Havasak az utak
És elég síkosak
Erősen kell állnod
Hogy két lábon maradj
A kétkedések
A tévedések
Az elrontott képek
Az elvesztett évek
Csupa szenvedés
Az élet,
Ha szenvedve éled!
Nézz előre megint!
A rendőr megint leint
Hazamész, nem vagy egyedül
És még egy fekete korong
Forog a lemezjátszón
Valaki rekedtre ordítja magát
Egy ritka énekes
Felettébb érdekes hangján
Közben furcsa zene szól
Megérteni nem tudja senki
Csak akinek szól
S a nyitott ablakon át
Hallatszik az utca
Ahogy ontja a zajt…
Kinézek
Havasak az utak
A tetőkről jégcsapok csöpögnek
Havazik
De a só már marja az utakat
Szerettél engem egy éjszakán
És kitartó voltál
Mert eltartott reggelig,
Aztán kijelentetted,
Hogy legyen vége
Búcsúzzunk és
Menjünk végre
Részedről ennyi volt…
Becsukom a szemem
Mindig látlak
Ha befogom a fülem
Téged hallak
Arcomon érzem még
Leheleted…
Mond, tényleg ennyi volt?
Nem emlékszel már
A csillagokra
Akik először
Láttak boldognak
Minket,
S felhőtlenek voltunk
Mint a hold előtt az ég
Hogy aztán össze szedjen
Újra minden viharfelhőt
Hol van már az a pár nap
Mikor csak fogtam a kezed
S a földön fekve
Néztük az eget
Tudom mindent
Én rontottam el
Szerettél engem egy éjszakán
És igazán nem kérhetek többet
Így is messzire nyúltam…
Az érzéseidben, hogy kérlelhetnélek
De csak egyet adj
Egy igaz barátságot
Végleg….
Fonnyadt szirmok egy tálban
A szerelem hervadt csókjai
Halott gyönyörök
Hideg élvezetek
Ó tűz égesd el a múltat !
Fúj szél ! vidd messze
Megmaradt álmaimat
Ha azt mondod veszíthetek
Tudom van valamim amit elveszíthetek
Ha azt mondod szerethetek
Tudom van valaki akit szerethetek
Ha azt mondod írjak verseket
Tudom van valamiről írnom, s te legalább
Olvasod verseimet
És megérted őket
Ha szólsz hozzám
Tudom még élek
S míg beszélsz
Tudom van miért éljek
Ó én szeretlek!
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek
Én egy kislányt szeretek
Te lehet hogy szégyelled
És nem érted
Mert az embereknek
Minden rossz ami furcsa
Pedig te nem hallgatsz a szóra
Olyan igaz az életed
Te még érted
Még úgy látod az életet
Ahogy én csak
Álmomban képzelem
És úgy szeretnék még
Gyerek lenni melletted
Hagyd, hogy szeressem
A lelkedet, a szemeidet
Tudom, hogy nem bántom
A testedet
Ó én szeretlek!
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek
És bármi is legyen
És bármi történjen
Én ott leszek veled
-ha kéred
Örökké barátod leszek
Ó én egy kislányt
Szeretek
Te lehet hogy szégyelled
És nem érted
De mondhatnak bármit
Az emberek
Én örökké kitartok
Melletted
Mert nincs olyan nap
Hogy ne gondoljak rád
Néha egy tűzvészből
Mentelek meg
Vagy elkaplak, mikor
Egy szikláról zuhansz alá
S oly féltékeny vagyok
Még a lélegzetemre is…
De ne is törődj
Igazán velem
Hisz én csak álmodok
A nappal együtt majd
Én is felébredek
De minden nappal újra,
Jobban szeretlek
Ó én szeretlek
Szeretlek
Szeretlek
És ezt bármikor
Elmondom bátran
Bárkinek
És én belül igenis
Még mindig
Egy kisfiú vagyok
Bármit is mond a szám
Csak valahogy
Megnőtt a testem
S erre is csak úgy jöttem rá
Hogy kinőttem a kis szobám
Csak hagyd,
Ó hagyd!
Hogy ezt higgyem
Míg melletted vagyok
Ó hagyd,
Szertelek
– Álmodok
Már nem megyünk tovább
Ez már a végállomás
Te voltál az utolsó románc
Többé már nem jön senki a sorba
Nem lesz ki újra sárba dob
És az elvesztett lámpák fénye
Még világít talán valahol
De már nem megyünk
Értük tovább
Ez már a végállomás
És az utolsó lámpa te vagy
S te rögtön lefeküdnél bárkivel
Hogyha jólesik mikor simogat
Vagy csak nekem nem
Mondasz igazat,
Hogy szedjem nyugodtan
A drogokat
Igazán csak az igazság meztelen
Meg te a képzeletemben
S ha nagykorú lennél
Hát megbüntethetnél
Hogy miért gondolok
Ilyeneket
Hagyjalak már végre békén
Felejtsem el mindazt aki vagy
Azért teszed
Hogy ne tudjam szeretni többé azt
Akit benned szerettem meg,
Ez már a végállomás
Már nem megyünk tovább
Igy mi ketten sehová
A hazugság esztelen
És ha a világot
Magába zárnánk
Te ott lennél velem
Még ha nem is mondasz
Igazat
Még önmagadnak sem
Látom az arcodat
S valahol az Isten
Halja a szavadat
Látja sötét véremet
Hiszen ő alkotta meg
Ez már a vég
Állomás
Nem, nem, nem megyünk
Tovább!
Ez már a vég
Állomás
Nem, nem, nem megyünk
Tovább!
Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
Anyádat,
Apádat
És az egész hülye
Familliádat
Nem akarom látni
Elgörbült a fény
A térben
Megdugtak egy
Kurvát a téren
Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
A könnyeit
Ha becsukom a szemem
Akkor nem látod a szemem
De nem látok én sem
És jobb is ez így
És én nem akarok látni
Nem akarok látni
Nem akarok látni
Semmit sem
Apád megölte anyád
És beléd rúgott
Mielőtt elvett mindent
Mit elvehetett
(tőled)
Nem akarom látni
Nem akarom látni
Nem akarom látni
A könnyeidet
Ó!
Gonosz a világ
Azt mondják mások
S még fű sincs a réten
Mit elszívhatnátok
Adjatok egy pisztolyt
Vagy adjatok egy kést
Meg adjatok egy törvényt
És végzek bárkivel
Annyira nem érdekel,
Hogy mikor visznek el
Nem akarom látni
A múltat
Nem akarom látni
Az életet
Nem akarom látni
A jövőmet
Nem akarom érezni
A könnyeimet
Nem!
Belepofáznak az életembe
S még kérik, hogy
Köszönjem meg
Olyan az egész,
Mint egy csúcsforgalomban:
Itt menj el jobbra
Ott fordulj fel balra
S az egész egy kibaszott
Zsákutca
Most tilos mert Piros
S készülj ha Sárga
De tilos akkor is, ha
Zöldre vált a lámpa
S ha elmegy előttem
Egy Nagykutya
Hát én beletaposok
A gázba
És egyszer majd
Ha megengeded
Elmegyek innen
Egy jobb világba